Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431

II. Thorwaldsen hazájában

23 A rétségeket később szép bükk- és fenyőerdők váltják föl, majd messzebb-közelebb helységek, szélmalmok bukkannak elő, jellemző, kastélyforma templomokkal. A madárvilágból már a tengeren és a partok körül főleg a nevető sirályok — Larus ridibundus — csapatai fehérlettek s nagy számban lepték a szántóföldeket is, pondrók után keresgélve. Többször feltűnt a bibic% — Vanellus eristatus — vijjogó, bukázó alakja, a seregélyek csapatai és a mi gólyánk is, a mint fontoskodva, kimért léptekkel sétálgatott a mezőkön. A tenger, melynek képét már elvesztettük, Orehovedneí ismét felmerül. A vonat közvetlen a parton áll meg, az utasok hajóra szállnak, sőt a vasúti kocsik egy része is a hajóra gördül, mely egy jó negyedórai út után a Falster szigetét Seelandtól elválasztó tengerszoroson visz keresztül s a kis Masnedő szigeten köt ki. Készen álló vonat fogad itt, melv a Vordingborg öble fölött épült új hídon keresztül Masnedsundba továbbít. Elmaradnak Nestved és Kjögge állomások, a hol a tenger újból előtűnik. Nestveden csinos sodronykosárkákat nyújtanak be az utasnak, melyek Ízletes harapnivalókat s egy kis üveg bort tartalmaznak, a mi igen jól esik ilyen hosszabb úton, főleg viharos tengeri hajókázás után. Röskild közelében egy kis nyárfás helyen a vetési varjú — Corvus frugilegus — fészektelepét vettem észre, mintegy óo fészket. Az állomás körül fekvő kertek érdekes meglepetésül bizonyították, mennyire hátra van itt még a növényzet. Az orgonafa, vadgesztenye, Cytisus most virágzott. A gabona éppen csak hogy kalászt hányt, ez is jobbára csak rozs volt, de még nem igen virágzott. Több más sajátságos vonás is megkapta figyelmemet; így a nép furcsa fatalpú czipői, melyeknél a talpon úgy a sarok alatt egy, a czipő szélességének fektetett vagy két-három centiméter vastag léczforma fadarab nyúlik ki, járás közben csak úgy hangzott kopogásuk a kövezeten.