Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431

II. Thorwaldsen hazájában

II. THORWALDSEN HAZÁJÁBAN. Kényelmesen, a mennyire a szűk hajócska engedte, helyezkedtünk el a fedélzeten. Utitársaságunk elég számos volt s a német nyelv mellett főleg a dán szó uralkodott. Egy darabig a kikötő keskeny víznyelvén dübörgött a gőzös, majd a világító tornyot elhagyva, kiértünk a sík tengerre. Az idő éppen nem akart jobbra fordulni, északi szél süvöltött, eső csepergett, a tenger pedig mind jobban kezdett hullámozni. Mindazt, mit a tengeri betegség elkerülésére ajánlanak, biztosításunkra megtettük, kiültünk a fedélzetre, belenéztünk a messzeségbe s jól megebédeztünk. A hullámjárás erősbült, minnél távolabb értünk a sík tengerre s kezdődött a zúgás-búgás, zakatolás, a mit a hajón néha-néha átverődő hullámok robaja erősített. Az utasok közt csendesség váltja föl a társalgás élénkségét, csak egy roppant kövér, simára borotvált dán nyelve pörgött folytonosan, agyonbeszélési próbákat téve egy soványabb honfitársán. A dolog kezdett kellemetlen lenni s a himbálás hatása csakhamar meglátszott a visszavonuló sápadt arczokon. El-eltünedeztek a fedélzetről, a felszolgálók vészt jelentő bádogtálai megjelentek, alig maradtunk egy páran talpon. A hideg szél elől a gép közelébe húzódtunk, kik egészségesek maradtunk