Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431

I. A tenger felé

17 sokáig merengve Rafael örökké szép «Sixtini Madonnája» előtt. Megnéztük ezután a királyi várt, elmentünk az állattárba, végre a KóV/zcr-házba, hol a németek Petőfijének emléktárgyai vannak több szobában kiállítva. Láttam a szobát, hol a korán elhányt költő született, a kardot, melyet hazájáért hordozott, a Liitzow csapatjának zsinóros mellényét, melyben hazaszeretettől dobogó szivét a gyilkos golyó átfúrta, lantjának termékeit, melyeket hazájának áldozott. Meghatva távoztunk ez emlékezetes helyről s délre járván az idő, megkezdtük a sokidőre rendes társas ebédeket. A külföldön igen szokásos a table d'haűte szerint való étkezés. Részemről nem vagyok barátja ennek, mert bizonyos önkényt látok benne a vendéglősök részéről. Kényelmes nekik, hogy meghatározott időben, bizonyos számú étkeket nyújtsanak, de nem számolnak avval, hogy az izlés igen sokféle és az étkezési órához kötni a vendégeket sokszor igen kellemetlen. Norvégiában volt alkalmunk ezt tapasztalni. Ez alkalommal nem kellett panaszkodnunk, kitűnő franczia konyha nyolcz fogással, a jóizű magyar főztekhez szokott Ízlésünket is teljesen kielégíté. A délutánt teljesen az állatkertnek szenteltük, mely gondozottság és gazdagság tekintetében is elsőrangú s a közönségnek kedvelt tartózkodási helye. Elgyönyörködtem itt különösen a szép példány kondor és egy fiatal saskeselyű (Gypaétus barbatus) előtt, érdekkel néztem a sok flammingót, a rőt ruc;át (Casarca rutila), a. hókás ruc^át (Tadorna cornuta), az egyptomi ludat (Chenalopex fegyptiacus) két gyönyörű jeges medvét, orrszarvút stb. Kedvező alkalmat találtam itt még RÖHL kapitány északsarki expeditiójának ez időszerint itt kiállított gazdag gyűjteményének tanulmányozására, hol különösen a bálnavadászat tekintélyes szerszámzatát, a régi és ujabbkori szigonyoChernel : Utazás Norvégia végvidékére.