Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431

IX. Egy hónap Tromső szigetén

i6o De vegyük fel a fonalat és pedig naplóm nyomán, mely benyomásaimat hiven törekedett megőrizni s így a legközvetlenebbül fogja elmondani mindazt, a mit Tromsőn átéltünk, láttunk, tapasztaltunk. A kikötőtől tehát AAGAARD konsul kiséretében a Grand Hótel-be sétáltunk, mely a várost hosszában, déltől észak felé átszelő egyenes, széles főutczában fekszik. Útközben egy szabadabb téren megyünk keresztül, hol nyirfa és vörösberkenye — Sorbus aucuparia — ültetések közül a csinos gothikus modorú protestáns fatemplom emelkedik. Tromső házai szintén mind fából épültek, — kivéve a Norges bankot és egy más magánházat —, nagy ablakosak, honnét tisztára mosott fehér függönyök és virágok kandikálnak ki. Sok helyen megtaláljuk a «

Spion »-t is, azt a kis ablaktükörkészüléket, melyet Kopenhagában, Göteborgban, Christianiában is sokfelé láthatni. A házak rendesen emeletesek, cserépfedelűek, csak egy néhány régibb épület teteje került ki élő gyepből. Az utczák szabályosak, a parttal párhuzamosan futók, ezeket azonban kisebb mellékutczák derékszögűleg keresztezik, a tengerpart felé vezetve. A kövezet hiányzik, de apróra tört szikladarabokból való keskeny járó legtöbb helyen van a házsorok előtt. Minden háztető ormán villámhárítószerűen zászlórúd emelkedik. A norvégek legcsekélyebb alkalmaknál is előszeretettel lobogtatják vidám, piros, kékszegélyű fehérkeresztes nemzeti színeiket — még a legelhagyottabb, isten háta mögött fekvő halásztelepeknél is megleljük e szokást, hajóérkezésnél ők is felvonják viskóik tetejére, a nemzeti önérzetet oly erősen kifejező szokáshoz hiven, lobogójukat. A protestáns templom terén szögletházban lakik egy fényképész, kirakatában üdvözlöm ez idegen világban, majdnem elérzékenykedve, HERMAN és LENDL, a «mester és tanítvány» képét puskásán, zsákmánynyal megrakódva. Egy