Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431

IX. Egy hónap Tromső szigetén

161 darab otthon szólalt meg belőlük — tehát nem egészen idegen a föld alattam, ők is jártak itt rajta. Nyomaik a sarokkal szemközt álló Hotel Norden is, a hol ők itt tartózkodásuk alatt laktak, megmelegítettek. Pár lépésnyire innét van a Grand-Hotel, a mi lakásunk. Szobánk a vendéglő hátsó részén földszinten fekszik, elég tágas és szerfölött tiszta. Magas, tetőtől padlózatig érő ablakaink a muzeum kapujára tekintenek. Most ugyan az éjféli nap derült szakában nincsen szükség az egész ablakra, s így félig deszkalap födi el az alsó ablakrészt és viaszos vászonfüggönyök szolgálnak a szoba elsötétíthetésére, hogy alvás idején a fénylő napsugár ne rabolja el álmunkat. Szekrény nincs a szobában, sem kulcs a szobához. Ez ugyan meglepheti az idegent, de másrészt világot is vet a norvég nép egyszerűségére és feltétlen becsületességére. Hamarjában igényeinkhez mérten elhelyezkedtünk lakásunkban, belehoztunk egy kis egyéni jelleget s kedélyessé tettük. A szolgálat csupán nőkből áll; a vendéglősön és háziszolgáján kívül, férfiszemélyzet egyáltalán nincs. Minden kívánságunkat barátságos « Vaer saa god» (legyen oly jó; kérem) megjegyzéssel teljesítik. Hozattam még egy asztalt, s ez a kis négyszögletű fadeszka lett a műhely, a szoba közepe a fogadó-terem, másik fele az öltöző és háló-szoba. Kényelem tehát elég volt és egy egész lakóosztály — legalább eszményileg. Legelőször is a hű puskát igazítottam össze, rendben volt; azután a messzelátót és prseparáló szerexet, ezeknek se volt baja; végre a töltényeket szedtem elő, ezek sem sültek el az úton — a fődologban tehát hiba nem esett. A többi mellékes czók-mókot csak azután szedtem elő. Semmiben sem történt kár, minden épen, sértetlenül állotta ki a nagy útat. Délre készen volt minden, a fészek megépült. Lelkem már Chernel : Utazás Norvégia végvidékére. 11