Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431

IX. Egy hónap Tromső szigetén

59 kedett,* ma ^500 lakóval bír, s a 25 1 ?oü km. kiterjedésű í4 ezer lelket éltető Tromsőamtnak főhelye. Itt székel a «Stiftsamtmand» — a mi fogalmunk szerint alispán, — itt van a világ legészakibb püspöksége, van nagy népiskolája, háromosztályú középiskolája, polgári iskolája, tanítóképzője, vagy mint nevezik «seminariumja» ; van kiterjedt kereskedelme, szinte világforgalma; van localis érdekű, de akármely nagyobb városnak becsületére váló gazdag muzeuma; van óo ponttal kapcsolatban álló távirója, külön hajójárata; vannak gyárai, társadalmi egyesületei, konzulátusai; van bankja; vannak vendéglői, kereskedései; s végre van gyönyörű vidéke. Emberi társadalmában pedig oly eredeti lépcsőzetet találunk, mely a műveltség magas fokától leszáll az ősi állapotig. Mindez együttvéve döntött bennem, hogy a norvég élet és természet belepillantására Tromsőt válaszszam huzamosabb tartózkodási helyül s utazásom főczélját, az északi madárvilág tanulmányozását, itt közelítsem meg. De még más valami is marasztott Tromsőn. HERMAN OTTÓ és Dr. LENDL ADOLF előttem két évvel {1888) szintén itt töltötték a nyarat — tanulmányozva és gyűjtve, — gondoltam, hogy az ő működésük bizonyára élénk emlékezetben élni fog itt, s hogy ők útat is törtek a később erre tévedő magyar kutatóknak. Nem is csalatkoztam. Nekik köszönhettem jó részben azt, hogy Tromsőn alig pár nap alatt teljesen otthonosnak éreztem magamat, s hogy a munkakezdés időtrabló előkészületeire, tájékozódásaira — melyek ismeretlen helyen jó ideig megkötik az embert — alig kellett sok fáradságot, időt szentelnem. * A jövő évben uj muzeum építésével, ipar- és halászati kiállítás rendezésével fogják megünnepelni a város százéves jubileumát.