Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431

I. A tenger felé

l6 tölté, úgy tanulságos felállításánál, szép biologiai csoportjainál, de páratlan gazdagságánál fogva is rendkívül érdekesen világította meg a sötét földrész egy jó darabjának életét és természetét s bennem csak annál nagyobb benyomást hagyott, mert hisz nemsokára éppen az ellenkező életet és természetet fogom meglátni, még pedig valójában, a magas északét. Az idő gyorsan múlt a szemlélődés közben, siettünk a vonathoz, mely éjji szállást adott. Hűvös hajnal ébresztett föl, melegebb ruhák után kellett nézni, alvásról azonban többé szó sem volt, mert a csehországi kedves völgyek, majd az enyhe vámszemle Tetschennél s a szászok Svájczának regényes szép vidéke, levette az álmot szemeinkről. Bodenbach után Könizsteinw szeli át a o o vasút e gyönyörű tájakat, folyton az Elba völgyében, közvetlen a parton haladva. A túloldalon egymásután következnek azok a rendkívül sajátságos réteges, repedéseik közt fákkal, erdőkkel behintett hegyalakzatok sziklatekervényei, melyek nem messze Drezda előtt vesznek el a lapályban. Az Elba körül sokfelé láttam nevető sirályokat (Larus ridibundus), a parti sziklánál pedig temérdek vijjogó fecskét (Cypselus apus), a mint sivítva, merész repkedés közt rajzottak, nyilván fészkelő helyük táján. 9 óra után Drezdába érkeztünk. Czammogva, döczögve szállított egy «Droschke» a Hotel Bellevue-be, egy minden tekintetben kitűnő vendéglőbe. Szobánk előtt nagy halmaz egyforma ládák vonták magukra figyelmünket, melyek mindegyikén ez egyszerű, de épp oly ismeretes és jelentőségteljes név állott: Vanderbilt. Egy napi itt időzésünket kihasználva, azonnal körutat tettünk az ódon, patinás kupolákkal zöldellő kedves városban s legelsőbben is megnéztük az olasz, holland és modern iskola remek termékeiben gazdag «Gemälde Gallerie»-t,