Boér Miklós - Führer Miklós: Erdőben, tisztáson , Ellesett apróságok a természet világából / Budapest, Nagel, 1905. / Sz.Zs. 1710

Tarlón, ugaron.

Letérek a mesgyén. Alkonyi szürkület bonto' gatja szárnyát. Apró kis bokor is messze nyújtja árnyát. Megnő, ha a nagy fény készül nyugvásra, minden kis féregnek legalább az árnya. Az égbolt peremén kigyúl a nap csókja, rózsaszín fellegek gyűlnek fodrozó csomóba. A távoli hegyek kék selyem ruhája csak itt'Ott van aranycsíkkal átszurkálva, ahol a sziklás bérez érczes hideg ajka a napsugár csókját nyomban visszaadja. A völgyek mély öble már sötétben fürdik, fölöttük a tánezot pajkos árnyak űzik, bújdosó fellegek testetlen árnyai. A távolból a nyáj kolompját hallani, amint a pihenő helyre terelgetik . . A nap a hegyhátak mögött némán leszáll s lassan esteledik . . . A völgyből sikongó kiáltás tör felém. Szív tépő jajongás követi, amelyben nincs már hit és remény ... A völgy ölén pihen egy nyugaL mas kis tó; vad hullám nem járja, vihar sem zavarja sima felületét. Nyár végén az egész medre — kicsi híján — egy kenderáztató. Innen jön a szívetrázó lárma, belekapaszkodva az esti homályba s szétfolyva a végtelen^ ségben. Arra veszem utam. A tó partján soká nem