Boér Miklós - Führer Miklós: Erdőben, tisztáson , Ellesett apróságok a természet világából / Budapest, Nagel, 1905. / Sz.Zs. 1710

Tarlón, ugaron.

látok egyebet, mint szürke tömeget, mely egymást jajongva kerülgeti: de közelebb jutva, megváltozik a kép. Ott van nagy sereg' ben a jó falusi nép. Mindenki szemében a sziv gyöngye ragyog — a köny ég — s a parton ott pihen egy halott . . . Hosszú fekete haj simul hab'vállára, hókarjaira a vérszívó nadály fonódott, mint vékony gyászszalag. Rózsaszín köténye arczára van hajtva. A leg' szebb arcz hervad az alatt . . . A tóból vették ki, ahol szívének temetőt keresett. . . Ahol mindent, ami lelkének fáj' hatott, egy pillanat alatt elfeledett . . . Anyja arczczal borult a letarolt földre, hogy lányát ne lássa, hogy szemét se vesse a letört virágra . . . Egy szőke legény meg csak a haját tépi s a szürke mély eget ezer váddal nézi és az égen ezer csillag szeme ég . . . 76