Boér Miklós - Führer Miklós: Erdőben, tisztáson , Ellesett apróságok a természet világából / Budapest, Nagel, 1905. / Sz.Zs. 1710

A varjú.

Nyugatról a felhő lomhán szétterjeszkedik az egész égen s lassan megindul a havazás. Az ezer meg ezer apró hópihe olyan lassan libeg, szálldogál a levegőben, hogy az ember azt se látja, alulról szálhe felfelé, vagy felükről lefelé. Csak száll sűrűn, sűrűbben, sebe' sebben .... Vastag hóréteg boritja a „Szanyitrá"'t. Fölötte az ég is fagyos, téli kéknek látszik, pedig talán épen olyan az a szin, mint nyáron. A teret egyrészről a városszéli nádfedeles, hosszú palánkos házak keritik, másfelől két füzfasor közt az Ér folyóig nyúló árok. A befagyott árkon végig, ameddig elkaparták róla a havat, paraszt gyerekek korcsolyáznak féllábon. Egyik lábukon — hol csizmára, hol mezitlábra — fadarabból, ócska pengéből összetákolt korcsolya van szijjazva vagy madza^ golva, a másikkal meg tolják előre az elsőt. A Szanyitra kellős közepébe kiállítjuk a tőrt a varjufogásra. Azért állítjuk épen ide, mert heti vásárokon „nagy szénás szekerek — abrakos lovakkal — álldogálnak ottan"; a varjúnak pedig igen jó az emlékező tehetsége. Betemetjük a tőrt a magas hóba, hogy épen csak csappantóra tűzött kukoriczaszem lássék