Boér Miklós - Führer Miklós: Erdőben, tisztáson , Ellesett apróságok a természet világából / Budapest, Nagel, 1905. / Sz.Zs. 1710

A varjú.

ki belőle. De, hogy igen magasan száll a varjú s ki tudja, lát-e olyan „kicsit" a magasból, leszúrunk a hóba még egy teljes kukoríczacsövet, magunk meg elvegyülünk a korcsolyázó gyerekek közé. Száll a varjú, de sohasem arrafelé néz, amerre szállna, hanem örökösen lefelé sandit a szemével, maga alá a földre. Csalogatón sárgul odalent a csöves kukoricza. Kanyargósan oldalt csapva, lejebb ereszkedik néhány méterrel a varjú; s mig lejebb kanyarodik, nézi sóváran a kínálkozó csövet, nézi gyanakvón a korcsolyázó gyerekeket. Ugy látja, hogy a kettőnek semmi köze sincs egymáshoz, nyugodtan leszállhat. Lefelé kanyarodik; egyet jobbra, de mintha jobban esnék más oldalt, visszakanyarodik balra, azután csak azért is leszáll jobbra. Belecsipne a „csö"-be; de minek csipne ö a csőbe, mikor ott van a cső mellett egy-két kihullott szem. Előbb azt szedi fel. A másik pillanatban már összecsapta hosszú csőrét a fogónak két vaskarimája. De nem a sima vaskarimája, mert mi a sima vaskarimára finom fürészszerüleg éles fogazatura reszelt pléhlemezt forrasztottunk; azok az apró éles fogak úgy össze— 9 =