Boér Miklós - Führer Miklós: Erdőben, tisztáson , Ellesett apróságok a természet világából / Budapest, Nagel, 1905. / Sz.Zs. 1710

Ürge-öntés.

sokszor hiába öntjük a vizet. Nekünk látnunk kell, hogy melyikben van az ürge. Szalad egy erre is, arra is; amelyik legközelebb inal el előttünk, annak futunk a nyomában. Fut előttünk az ürge, jól ismeri az utat a zöld gyepen s bár ügy fut, ahogy esak futhat az ürge, mégis megáll egy perezre, amint lyukához ér s két lábon „szolgálva" körülnéz, hogy mitől is ijedt ő meg olyan nagyon? s épen ezzel jelöli meg nekünk a helyet, hol bukott le a gyeptenger alá — a lyukba! Most már biztos, hogy ott bent van az ürge; abba a lyukba érdemes hordani vizet. Emil leül mellé, kalapjával lefedi a nyílást, én pedig megyek a kupával a kűthoz. Rendesen elhagyottan áll a kettős küt, csak néhány barázdabillegető gázol keresztül a hosszű vályúkból lecsurgott folyókán. Most azonban épen ott legel körülötte a csorda. Tarkáilik a kút körül a sok heverésző tehén s amint egyet cserdít ostorával a csordás, százanként röppennek fel a tehenek közt szedegető seregélyek. Bátran megyek a kannával a csorda közé. Csodálkozva bámul rám néhány mélabús