Boér Miklós - Führer Miklós: Erdőben, tisztáson , Ellesett apróságok a természet világából / Budapest, Nagel, 1905. / Sz.Zs. 1710

Ürge-öntés.

tiltva az egymással való érintkezés. Visszaintek a fejemmel, hogy „jól van" s körülnézek, nem látták-e Emilt? Azután meglapulok, hogy ne lássanak engem; s addig állok a fatörzs mögött, míg egy alkalmas pillanatban végigsomfordálhatok az ablakok alatt a hátulsó kapu felé. A hátulsó kapu mellett van a kocsiszín, a kocsi alatt előre elkészítve egy nagy locsolókanna. Ott eldugom az ülés alá a czipőmet, meg a harisnyámat, fölkapom a locsolót s a kapunál még egyet nézve jobbra-balra, már ott vagyok Emil mellett az utczasarkon. Loholunk a városból kifelé. Nagyon forró a homok, gyorsan kapkodjuk belőle meztelen lábainkat s így mihamar kint vagyunk a városból a mezőn. A látóhatáron belül a földnek fele legelő; ameddig a szem ellát, olyan sima, lapos a föld, hogy még a vakondtúrás is dombszámba megy rajta. Távol, észak felé látszanék a tokaji hegy, de mintha az ég is jobban szeretné az alföldi rónát, elborítja távoli kékjével a hegyet, hogy az már túlnan emelkedik az átlátszó égen. Körültekintünk, a nagy legelőn. Ürgelyuk van elég, de mi már jól tudjuk, hogy a lyukba — ~ — 45 =