Boér Miklós - Führer Miklós: Erdőben, tisztáson , Ellesett apróságok a természet világából / Budapest, Nagel, 1905. / Sz.Zs. 1710

Téli szerelem.

czéltalan, magában, — talán épen arra, ahol a halál van!? . . . Fejedelmi szarvas megszüköl, meghorkan, tova száguld, mint a szélvész olyan gyorsan; koronás fejét a fagyos ágak vérzik, mint kit a halál üz: fut az erdőn végig . . . Gyáva nyúl, mint holtra rémült gyermek, a bokor tövében, hópárnáján dermed . . . Rettentő, szörnyű hang! Haj, vájjon mi lehet? ... Oly egyszerű dolog: szerelmes párjával az ordas enyeleg . . . A hegytetőn ugat, mintegy parancsszóra, a tolvaj bandita, a szerelmes róka. Hívogatja párját a találkozóra . . . Van játék, enyelgés, marakodás végre: az igaz szerelem egy kis harag nélkül ugyan mit is érne! ? így folyik a télnek fagyasztó szelébe a vadak szerelme hosszába, széltébe. Patakparton vidra csalogatja párját; hiúz, nyest, vadmacska a bolondját járják! Hej, de e bolondság a természet rendje, örök törvény által ím így elrendelve. Ok maguk sem tudják, hogy a fagyos télnek hóbokrétái közt mily nagy czélnak élnek ? hogy őket egy csodás, nagy erő vezérli, egy törvény két szóban : „Rendeltetés — élni!"