Boér Miklós - Führer Miklós: Erdőben, tisztáson , Ellesett apróságok a természet világából / Budapest, Nagel, 1905. / Sz.Zs. 1710

Téli szerelem.

A vadállatok életében nagyobbrészben most ébred a szív, mikor virágtalan az erdő, nem csobog az ér. Színtelen az élet közel és távol, hóhegy emelkedik a köd oszlopából, csipkés zúzmara nyit a lombtalan fákon és szél dudorász át a sürü vágáson . . . Jön egy más jelenet, a sziklás hegyeket nyalka bak alakja teszi érdekessé. A vadkecske csinos párját csalogatja s az bátran tör elé. Ha társ akad: daczos fejét szegi, magát illegeti és kész a viadal. A gyöngébb megszalad s az erősé leszen a nagy diadal!... Isteni természet, mily sok a szépséged ! Merre a szem tekint, a gondolat szárnyal: tele vagy hűséggel, tele vagy bűbájjal! Nem hazudik senki, akit te neveltél s akit tiszta kebled tüzén melengettél: az, mint magad, mindig oly igaz marad. Hevül, küzd, elbukik a nagy csatatéren s tovább él teveled a nagy mindenségben és örök időkig te veled halad . . . De csend! ... Az erdőknek szörnyetege, réme beordít a csöndes, holdvilágos éjbe. Üvölt a vén szikla rettentő hangjára s a szörnyű riadás az erdőt bejárja . . . Madár félve rezzen meg csöndes álmában, nyalka őz iramlik — 40 =