Boér Miklós - Führer Miklós: Erdőben, tisztáson , Ellesett apróságok a természet világából / Budapest, Nagel, 1905. / Sz.Zs. 1710

A szarka.

Nyár derekán már üres a szarkafészek. Fiatalok, öregek együtt szálldogálnak csemegézni. A faiskola kukoriczásának egy része elér a temetőig. A temető hatalmas fái a határ. Alkonyatra hajló délután, mikor a szarkának már nincs kedve messze szállni a sűrűből, meghúzódunk egy-egy fatörzs mögött és a flóbert csövét lövésre készen tartjuk a kukoriczás felé. Mielőtt elpihenne, a közeli tengeriben lakmározik egyet. Amint leszáll, alig himbál vele egy-kettőt a kukoricza szára: véres szárnya már a földet csapkodja — ha tudniillik eltaláltuk. Amint alább hanyatlik a nap, a szarkák is sűrűbben gyűlnek a régi temetőbe. Messzire hallatszik a csörgésük, amint pörlekednek, hogy egyik a másik elől elkaparintsa a jobb nyugvóhelyet. Megyünk a hang után, hepe-hupás, elhagyott sírdombok felé. Ott aztán érdekes látvány tárul elénk. Mert amikor magában van, akkor is tarka a szarka. De milyen tarkaság az, ahhoz képest, mikor a sürü ákáczok mindegyikén öten-hatan igyekeznek hosszú farkukkal a lombok közt elhelyezkedni. Amilyen fürge, ügyes nappal ez a madár: olyan lomha, nehezen mozduló, ha = 148 =================