Boér Miklós - Führer Miklós: Erdőben, tisztáson , Ellesett apróságok a természet világából / Budapest, Nagel, 1905. / Sz.Zs. 1710

A szarka.

alvóhelyét kell elhagynia. Tizet is lelőhetünk könnyű szerrel így a félhomályban. Zsákmánynyal megrakodva indulunk hazafelé. A faiskola kapujánál van a sírásó háza. Megállunk egy ivásra. A kutat kétoldalt eperfák őrzik. Gályáik belekandikálnak a kútba. Egy-kettőre felrántjuk a vedret. Régi a veder, körös-körül zöldesbe vág korhadó fájának a színe. Némely helyén, mint amikor vajaskenyérbe harap az ember, a sok ivástól egész félkör kopott ki a peremén. Otthon a konyhában ragyogó rézcsap szögeílik ki a fayenceval burkolt falból. Csak egyet csavarunk rajt és csurog belőle a folyó tisztára szűrt vize. És mégis, milyen Ízetlen, lagymatag folyadék ahhoz az anyaföldből merített, tikkadtságot oltó, testet-lelket frissitő italhoz képest! Iszunk a vederből a jólakásig. Mielőtt elérnők a kaput, már jön elénk az öreg sírásó. Nagyon rövidre mérték szegényt a ballába talpától a fejebúbjáig számítva, de a jobb talpától a fejebúbjáig még rövidebbre. Ezért hát biczeg egy kicsit. Kémlel bennünket, vájjon nem viszünk-e gyümölcsöt? Nem is a zsebünkre néz, hanem inkább a szemünkbe.