Boér Miklós - Führer Miklós: Erdőben, tisztáson , Ellesett apróságok a természet világából / Budapest, Nagel, 1905. / Sz.Zs. 1710

A szarka.

den csak arra teremtődött, hogy nekik eledelt hordjon. Akár ököl, akár anyaszarka, ők tátják a szájukat és várják az eledelt. Most az egyszer azonban keservesen csalódtak. Kihúzzuk sorban a fészekből (már amelyikünk éppen odafönt van) s dobjuk sorra lefelé. Nem igen szerethetik, ha a fészekből a földre dobáljuk őket, mert útközben kegyetlen sivítást csapnak. Meghallják odakint az öregek, hogy veszélyben a haza. Nosza kapnak szárnyra, s még javában vergődnek az ágak közt a ledobott ifijak, már ott kering a fa körül a két öreg. Csörögnek, pörölnek éktelenül, annyira meg vannak rőkönyödve édes csemetéik vesztén, hogy egészen megfelejtkeznek róla, hogy ők szarkák, s nekik a természetrajz szerint nagyon óvatosaknak kell lenniök. Magukról teljesen megfeledkezve csörögnek, csapongnak az ágak közt. Két durranás — és kalimpálnak ők is lefelé a földre. * 147