Boér Miklós - Führer Miklós: Erdőben, tisztáson , Ellesett apróságok a természet világából / Budapest, Nagel, 1905. / Sz.Zs. 1710

A szarka.

Mivel a tövises ákáczon nem valami kellemes a mászás, hát gyorsan feljut az ember a tetejébe. Megkap a kezével egy ágat, a lábát körülcsavar int ja a törzsön. De a tövisét is megfogja az ággal, az pedig olyat szűr rajta, hogy más ág után kapkod. Ha már kapkod, hát feljebb kapkod és maga után hűzza a lábát. Mivel pedig minden ágnak meg van a maga tövise, hát addig szurkálja, kapkodja a kezét, amíg azt veszi észre, hogy már ott van a fejénél a fészek. A tenyerünk piros a vértől, a ruhánk meg fehérfoltos; mind a kettő azért, mert ki-kilyukadt a szíve és kimutatkozik a belseje. Mivel az én apám volt a szigorűbb ember, én jobb szerettem ilyenkor a fa tövében maradni. Pedig odafent érdekesebb. A fészek szakajtó nagyságű, erős, mint valami sziklavár. Egész nyáron kiállja a héja ostromát, meg néhány jégesőt is. Olyan ügyes összevisszaságba verődött össze gályákból, hogy nincs az a szarka, amelyik éppen ügy még egyszer utána csinálná. Oldalvást akkora lyuk van rajta, hogy az öklünk belefér; odabent puha szőrök meg tollak közt ülnek a fiókok; azt hiszik, min= 146 =================