Bérczy Károly (szerk.): Hazai és külföldi vadászrajzok. Budapest, 1882. / Sz.Zs. 1455

Újfalvi Sándor (Élet- és jellemrajz)

Újfalvi Sándor. (Sportjellemrajz.) „Erdély legöregebb vadásza/' kinek arczképe a czimlappal szemben e könyvet díszíti, kitűnő helyet foglal el köztünk mint író és vadász egyaránt. 0 az egyetlen, ki a magyar sport történelmével foglalkozik. Kéziratban lévő terjedelmes munkája, mellyböl addig is, mig önállóan megjelenhetne, a 295-ik lapon megkezdett töredéket közölni van szerencsénk, e becses kézirat vadászati élményeken kívül történelmi adatokat, társadalmi rajzokat, jellemzéseket, fajképeket tartalmaz ; itt ép humort, ott komoly és buzdító honfiúi irányt találunk benne s mindezt oly biztos hü ecsettel adva, minővel csak az bírhat, kiben a vadászszenvedéllyel és félszázados tapasztalással — a természet nagyszerű költészete iránti érzék, kora nevezetes férfiainak s a nép minden rétegének ismerete, „tiszta sziv és tiszta elme s a hazának hő szerelme" egyesül. Ezen emlékirat nem csak a korabeli erdélyi vadászatok hőseit, eseményeit, szokásait tárgyalja, hanem a meddig csak lehet, visszamegy az elébbi századokra is s mindent összeszed, mit a hagyomány megtartott. S milly érdekessé teszi ez emlékiratot az az egyszerű régies zamat, melly előadásán elömlik, az a hazafias melancholia, melly mint az alkonyi köd, észrevétlen lepi meg tárgyait, hogy annál vonzóbbakká tegye. S ha közelebbről ismerjük őt, ha megfordulunk vendégszerető házánál, soha sem feledjük az érdekes alakot, kinek ősz fürtéi alatt fiatal szív dobog s ki 72 éves kora daczára még délezeg paripát lovagol, szenvedélyesen vadász s talán legeredetibb typusa egy régibb szabású magyar vadásznak. Már gyermekkorában kitüntette vadászszenvedélye. A rendes gyermekjáték helyett titkon kocspuskával puffogtatott, majd nyíllal lő-