Bérczy Károly (szerk.): Hazai és külföldi vadászrajzok. Budapest, 1882. / Sz.Zs. 1455

Vadászrajzok. Havas Sándortól - III. A Bikk

63 A BIKK. 59 fiát megóvni nem képes, hanem eledel hiányából, mit az anya utána futkosó s a hidegtől elkínzott gyönge fiainak a fagyok és késő havak miatt előkeresni nem tud. Azután legtöbb kárt teszen az együtt telelő foltokban az ónos idő, midőn a gallyakon gubbaszkodók szárnytollaira az eső ráfagy s azokat hátukhoz szinte odaragasztja. A merev mozdulatlanságra kárhoztatott szegény állat illyenkor súlyegyent tartani nem tudván könnyen leesik s a héják, sasok és ölyvök üldözéseinek kitérni, vagy pedig a rókák, vadmacskák és nyestek száguldozásai elől menekülni nem képes. Végre vannak évszakok, midőn az orvadak úgy neki rontanak egy-egy vidéknek, hogy abból egyetlen télen át az egész költeléket kiirtják s magam is fájdalommal tapasztalán!, hogy nem egy erdőkör, mellyben ősszel a császármadár csak úgy hemzsegett, tavaszszal egész puszta volt s nem lehet eléggé a dúvadak minden nemének ernyedetlen s következetes irtását e részben is ajánlani, mellyek a védtelen s egyedül szaporaságára utasított szárnyasnak kétségtelenül legártalmasb ellenei. Legfőbb figyelmet érdemelnek az őzvadászatok, miknek a Bikk kiváló s a vadászközönség által leginkább kedvelt színhelye. A szőrmés kisebb vadaknak ezen legkedvesbike, mellynek jelenléte magában is az erdőnek bizonyos költői s a vadász érzületére szinte regényesen ható vonzerőt kölcsönöz, a Bikknek majd minden részében örömest tanyáz, egyes rendben tartott erdökörökben pedig szinte falkánként fordúl elő. Azért a bikki vadászat fogalma ugyanazonos az özvadászattal; s midőn itt vadászatot rendeznek, minden további kérdezősködés nélkül magátúl értendő, hogy a hajtás par excellence őzekre megyen. Az őzvadálladékot, az erdőkörét még olly jól ismerő vadász is csak alig megközelítőleg állapíthatja meg, annál kevésbé juthat másvalakinek eszébe olly nagy terjedelmű téreken, minők az itteniek, az egyik erdőkörböl a másikba ellátogató s állomásaikat gyakran változtató őzek mennyiségét számokkal meghatározni akarni. Nem is valami biztos tájékozásúl, minthogy erre minden positiv alap hiányzik, hanem csak némelly a vadászatot érdeklő következtetések támogatása kedvéért kísértek meg tehát egy számokkal okadatolt egybevetést. Az itteni erdészeket a felügyeletük alatt lévő erdőkörök özálladéka iránt megkérdezvén, egyik 300, másik 200, a többi pedig még ennél is kisebb számokat mondott s ezt is csak hozzávetőleg. Tegyük föl tehát, hogy a 10 erdőkör — mennyinek t. i. az egész bikki terület jelenlegi fölosztása szerint s aként vehető, hogy minden erdökörre körülbelül 10,000 hold jut — mindegyikében 200 darab öreg őz maradt meg, mint VNDÁSZRAJZOK. 4