Bérczy Károly (szerk.): Hazai és külföldi vadászrajzok. Budapest, 1882. / Sz.Zs. 1455
Vadászrajzok. Havas Sándortól - III. A Bikk
48 A BIKK. nagyobb vadászatra, mellynél császármadarat ne ejtettünk volna. Az itteni vadászok rendesen hívó síppal vannak ellátva s azalatt míg a kopó vagy a hajtó a körben mozog, azt állomásaikon gyakran sikerrel használják. Nekem is több izben akadt olly szerencsém, hogy hajtók előtt fölgallyazott császármadarat ejtheték, láttam pedig lövésen kivüli távolban egész foltokat. — Elképzelheti az olvasó, mennyire növeli az itteni vadászatok érdekét annak sejtelme, hogy a körben ezen kitűnő vaddal is találkozhatunk s mi Ily éldeletet nyújt, ha a téli szak fáradalmai közt, miknek eredménye nem mindig elégíti ki vágyainkat, egyegy nagy vaddal látjuk magunkat megjutalmazva. 1860 különösen kedvező volt a császármadár szaporodására. A Bikkben már több év óta nem láttak olly számos és olly nagy foltokat, mint ezen őszi idény beálltával. Octóber elején a szentléleki erdőkörbeli Lustavölgyön vadászván, nekem egy mély völgytorkolat jutott állomásul. A kopókat alig bocsáthaták el, midőn a szemközti hegyoldal felől sajátszerű zúgást hallék több izben s folyton növekedő zajjal föltámadni. Ollynemü volt ez, mint midőn egy hírtelen föltámadt förgeteg a nagy erdők sudarain átviharzik s ismételt rohamokban a léget távolról megrázkódtatja. Eleinte az hivém, hogy tőlem távolabb valamelly megrendült partszakadék zuhant a mélységbe, vagy hogy egy levágott szálfa erőszakos estében a tőle elválni nem akaró társak ölelő karjait zúzta össze — de midőn a robaj vagy háromszor ismétlődött, azt magamnak a szélcsöndes tiszta időben semmikép sem tudtam megmagyarázni. Utoljára egész közel hozzám támadt ezen förgetegszerü, az ellenkező hegyoldal által többszörösen viszhangzott fölrobbanás s épen fejem fölött zúgott el, midőn föltekintve, egy nagy folt császármadarat pillanték meg, melly a keskeny völgyhasadékon át sokkal sebesebben rebbent el, semhogy rálőhettem volna. A 15—20 darabból állhatott foltnak a kopó előtt ismételt felkelése, melly mint mondám rendkívüli zajjal történik, okozá az erdei mély csendnek ezen szokatlan megzavarását és kik tudják milly kis foltokban szokott a császármadár legvadasb téreken is megfordúlni, ez egyetlen adatból is biztosan a legerősb állományra vonhatnak következtetést. Egyébkint mint minden vadnak, úgy ennek is megvannak az ő vészteljes évszakai s ellenei, mik természetszerű szaporodásában gátolják, sőt egyes tájakról hosszú időre kipusztítják. Midőn a téli évszak későn áll be s csak márczius második vagy április első felében adja ki mérgét, akkor egész fészekaljak elvesznek és pedig nemcsak a hideg miatt, melly ellen a nem olly nagy testű tojó mind a 12—18
