Bérczy Károly (szerk.): Hazai és külföldi vadászrajzok. Budapest, 1882. / Sz.Zs. 1455
Vadászrajzok. Havas Sándortól - III. A Bikk
A BIKK. 59 nem hangos sziszegéshez hasonló csábítására még szaporábban előtör a szerelem hevétől berzenkedő hím. Ott, hol az aljerdö legsűrűbb, többnyire sarjas mogyorófabokrok tövében, száraz kóróból és avarból fészket rak a tojó s 12—18 fakó pettyes tojását 24 nap alatt kikölti, ha a róka, vadmacska, nyest vagy menyét azokat a szegény anyával együtt föl nem falja. A fiókok, tüstént a mint a burokból kibújnak, anyjok után futkosnak, ez pedig a fészket a tojáshéjakkal együtt azonnal gondosan bekaparja, hogy számos elleneivel nyomot tévesztessen. Elejtése történhetik lesjárás, meglopás, cserkészet és hivás útján. A császármadárnak azon szokásánál fogva, hogy bármilly időszak szép napján, főkép estenden, a szállásához közel eső nyilások, kopott utak, vagy erdőszéli tisztásokra foltonként tér s ott bogyónemüt, bogarat s egyéb eledelt ide s oda futkosva és egymást liivogatva szedeget : ha a vadász előtt — mit föl kell tennünk — illy helyek ismeretesek s a lestálláshoz elég türelme van, jó rejtekből s lehető vigyázattal, különösen eső után, könnyen tarthat aggatékra számot. Meglopni e vadat télen s nagy hóesés után lehet, midőn a császármadár a zúzmarás förgetegek és szeles havazások elől, legörömestebben vonúl a sűrűn benőtt erdővölgyekbe s azután ha a téli nap bágyadt sugarai a felhőzet sűrű ködén nagy nehezen áttörtek, a bokrok legfelsőbb gallyain gubbaszkodva sütkérezik. A szél lecsillapúltával minden födözetet, különösen pedig az ellenszelet gondosan fölhasználva, az ovatos vadász szintén hozzáférhet. Engedelmes vizslával meg lehet kisérleni a cserkészetet is. Kora tavasszal és napos déli időben az eb a hegydülök verő oldalán, a napsütötte tisztás ligetekre és gyér sarjadékkal benőtt lápákra*) vezetendő. Késő ősszel épen ellenkezőleg a nedves és borús időszak választandó, valamint télen azt ajánlják a tapasztalt vadászok, hogy az újhold negyedében, midőn t. i. az idő meglágyulni szokott, kell a vizslát a legsűrűbb cseretekbe s három négy éves jól benőtt vágásokba és erdőaljakba bocsátani. Vizslával egyébként akkor számíthat a vadász biztos sikerre, midőn vizslája egy foltra bukkan s azt megállja. A foltot szétröpitvén, ép onnét honnan az fölkelt, jó rejtekből kis vártatva fújja meg a sipját. A hivásra okvetlenül előtör egy kettő s lövésre jővén, ugyanezen csellel élhet mindaddig, míg és a hányszor a foltot szétreb*) Verő és lápa tisztán borsodi tájszavak. Verő melléknév délit, lápa pedig erdei kisebb sikot jelent B itt általánosan használtatik.
