Bérczy Károly (szerk.): Hazai és külföldi vadászrajzok. Budapest, 1882. / Sz.Zs. 1455

Vadászrajzok. Havas Sándortól - II. Beszterecz

36 BESZTEltECZ. jék oldalához lehető közel. Vidáman intettünk egymásnak csöndességet, mit most hála Isten semmi hívatlan kopó nem zavart meg. Egyszerre mérgesen a gazba harapott kutyánk és sajátszerüleg vakkantva el magát, egy perez alatt az általunk eddig nem látott tömlőbe fúrta magát. Gyorsan a lékekhez! A part hosszában elállottunk mindössze 5 illyen léket, mellyek környéke a vidra vizével és sarával még azon frissen volt bemocskitva. Embereink fejszével egészen felvágták a tömlőt, minkét oldalról egész a vizig. A vidrának lehetlen volt máshová mint a vizbe szöknie. Az átellenes part jegét, egy ember fel s alá járva, folytonosan ütötte a fejsze fokával, hogy a vidra az ellenkező oldalon ki ne szökjék. A legfelső léknél álló puskás jelt adott, hogy az ő lékjében szörtyögött a vidra. Mozdulatlanúl lestük mindnyájan. Az én lékem körül egy kis ökörszem repkedett fel s alá a nádszárakon, olly gondtalanúl, hogy bizonyosan fatuskónak nézett. Épen mozogni kezdett a viz s én feszült várakozással lestem a vidra megjelenését, midőn a kis ökörszem ép a lék szájához ugrott le. De furcsa volna, gondolám magamban, ha ökörszemet és vidrát lőnék egy lövésre, ez már csakugyan ritka eset lenne! Az ökörszem azonban elrepült s a vidra nem akart előbújni. Azon perezben szomszédom fegyvere durrant, én merőn szegezem csövemet a léknek s jó darabig várakoztam. Szomszédom nevetve hitt haza. 0 a háromszoros kudarcz boszúságában belőtt a lékbe, midőn én még mindig vidrát lestem. Nem tudtunk eléggé csodálkozni ezen kudarezokon, midőn ismét azt vettük észre, hogy a jégnek nagyobb része alatt nincs víz, hanem levegő! Es lemondva minden reményről, haza siettünk. A kutya még azonkívül 2 vidrát állott hazamentünkben, de nekünk is elég volt már a mulatság, mit másnap ismételni nem volt időnk. Csáki boszankodása és levertsége leirhatlan. Egy ismerősöm azt jegyzé meg, midőn vidravadászatunkat elbeszélők neki, hogy ez nem úrvadásznak való mulatság, hanem inkább holmi lesipuskáshoz illő foglalatosság, ki a vidra bőrét jó drágán eladhatja. Én azonban azt tartom, hogy meg sem állhatja a szenvedélyes vadász, hogy a vadászat e nemét meg ne kisértse ott, hol vidrát sejt. Néhány • mértföldnyi térségen 150 vidra három négy hét alatt, megérdemli, hogy az ember megnézze, már csak a változatosság kedvéért is. És jól kitanított kutyákkal ép olly mulatságos lehet, mint bármelly kopózás, mert a vidra nem csak lassan tud csúszni a szárazon gyönyörű kis lábaival, mellyek a vadásztarisznyának legszebb ékei lehetnek, hanem mint csak imént tapasztaltam, bármelly négy lábú kisebb vad