Bérczy Károly (szerk.): Hazai és külföldi vadászrajzok. Budapest, 1882. / Sz.Zs. 1455

Vadászrajzok. Havas Sándortól - II. Beszterecz

BESZTERECZ. 37 módjára nagyokat szökik s vágtatva halad hosszú ideig, ha megugratják. Bár nem tagadom, hogy szokottnál nagyobb türelem, kitartás s főleg, valódi vadászszenvedély kell hozzá, mint átalában ahoz, hogy az ember semmiféle vadat ne hagyjon bántatlanúl, ha hozzá férhet. En csak mint kivételes mulatságot akartam a vadászat e nemét megismertetni, azon előbb általam is táplált hiedelem ellenére: hogy hazánkban átalán kevés a vidra s hogy azt csak lesből, holdvilágos éjszakákon lehet megejteni. Atalános sporttá ugyan soha sem fog válhatni, valamint nem válhatik azzá a medve-, szarvas-, vagy túzokvadászat sem, de néhány kitanitott kutyával mindazon kellékkel bir, mit a sporttól csak várni lehet. A vidra természetéről pótlólag ezeket kell még megjegyeznem : már az imént emlitém, hogy nem csak lassan járni, de sebesen futni is tud, még pedig jó sokáig. Továbbá, nem hogy két vidra egy kutyának dolgot ne adna ha szárazon találkoznak, de a 2—3 éves vidra, melly rókányi nagyságú szokott lenni, a közönséges kopót, ha egyedül van, megöli. Ennek példáját láttuk egy vadásznak jókora kopóján, melly et csak gazdájának hirtelen megjelenése mentett meg a bizonyos haláltól; a vidra maga alá teritette s a kopó már csak bágyadtan vonított, mikor gazdája oda ért. Végre Csáki, ki e tekintetben felülmúlhatlan tekintély, azt állította, hogy a vidra néha télen is vet kölyket, mert ő tavai januárban hozott haza két ökölnyi kis vidrát és hogy soha sem szokott neki két kölykénél többje lenni, bár a nősténynek 4—6 csecse van. Most, mint hallom, a Tiszához közelebb vonúlt a vidrasereg, hol friss vizet és friss halat kap s viz utáni keresésében mértföldnyi útakat tett szárazon ; múlt napokban legalább sok olly helyen ejtettek vidrát, példáúl a hajdú-böszörményi határban, hol azelőtt soha sem volt s nem is ismerték.