Bérczy Károly (szerk.): Hazai és külföldi vadászrajzok. Budapest, 1882. / Sz.Zs. 1455

Újfalvi Sándor: Erdélyi vadászatok és vadak (Nagyobb munka töredékei)

ÉS VADAK. 341 X. A Czibles bérczein a nagyobbszerü vadászatokat, mellyek a közelebbi időkben annyira látogatottakká lőnek, boldogult atyám kezdette volt rendezni e század két első évtizedén. Mint megyei tiszt fontos elfoglaltatásai közt is időt szakasztott őszönként a kártékony vadakra nagyszerű hajtóvadászatokat tartani. 150 lövész, 300 hajtó, 6 kürtös 30—40 kopóval: egyhuzomban öt-hat napig. A vadászatot kedvelő megyei urakat jó előre felszólította és a kik nagyon számosan meg is szoktak volt jelenni. Egy illy hajtóvadászatán rendesen elhullott 2—3 medve, ugyanannyi vaddisznó, 8—10 farkas, 20—25 róka, 4—5 vadmacska, 2—3 nyest, 30—40 őz. , A vadászat alatt künn a szabadban jókora tűz körül tanyáztunk. A hideg derek és szelek miatt néha sok alkalmatlansággal küzdve, de a mit a vadászati élvezetért s egymásért jó kedvvel türtünk. Az őszi rövid napokon az idő megnyeréséért nagyon korán keltünk fel, a puliszkát túróval vagy tejjel elköltvén, viradtig megindultunk. Déli falatozásra a tarisznyából szép komlós czipót, sajtot, füstölt szalonnát, spékelt üríiczombot s hatalmas kulacs bort rántánk elé. Vacsorára szakácsfőzte gulyáshús, meg szilvaizes vagy turósbéles tálaltatott fel. Hivatali tevékenységét vadászatain is megtartá. A szoros fegyelemnek és a jó rendnek úr és nem úr egy iránt alárendelve. A ki azt megsérté, jobb esetben rendre utasittaték, vagy merőben eltávollittatott. Nagy figyelmét a legaprólékosabb tárgy sem kerülte ki és olly pontos rendet tartott, a millyet azután is senki vadászatain nem tapasztalhattam. Sokszori vadászatain csupán egy esetre emlékszem, a [hol egy kis számitási tévedés miatt az egész nagy rendetlenségbe tört ki. Utolsó vadászatát tartá ekkor a Czibles magaslatán november elején : egészségi gyöngélkedései miatt most már elesett állapotban. A vendég urak közül többeknek kedve kerekedett az erős Korabgyiát meghajtani, hol még addig soha sem próbáltunk volt. Ez a hely a Czibles legfelsőbb jobb szárnyán egy nagy katlanhoz hasonló, köröskörül kopár s vulkánszerü hegyes kőszirtekkel megspékelt feneketlen mélység. A hol a lövészek és hajtók felállításkor jól láthatják egymást, de a nagy távolság miatt egyik a másik előtt mint gyermeki bábjátékok törpülnek el. A hajtás a megindulástól a kijövetelig öt egész órába kerül; kezdetben hajtók, kürt- és kopóhang jól hallszanak, de miután a mélységbe leereszkednek, már semmi hang többé. Három óra hosszat olly síri csend, mintha minden élet ki volna halva. A nagy me-