Bérczy Károly (szerk.): Hazai és külföldi vadászrajzok. Budapest, 1882. / Sz.Zs. 1455

Újfalvi Sándor: Erdélyi vadászatok és vadak (Nagyobb munka töredékei)

ÉS VADAK. 319 VI. A tizenegy testvér közül egyedül életben maradott ifjabb Wesselényi Miklós szülőinek egyedüli reménye, kényeztetés helyett a legsanyarubb nevelésben részesült. De a mi által már zsenge korában teste korán megedződvén, az idő minden viszontagságaival s a vész minden nemével daezolni s bátran szemközt tudott nézni. így, ez úton vezetteték ő be tettdús életébe, a mellyben több szenvedés mint öröm várt reá. Azonban a gondos szülék figyelmét még is kikerülte egy nevezetes tárgy, a melly fiuk életére kártékonyán hatott. Mert a korán fejlődő fiúnak megért szavait s megjegyzéseit mindenki előtt magasztalva emelték ki. Ennek tudása az ifjú keblében suprematiai hajlamokat és elhittséget fejtett ki; mellyek neki mind végig sok hátrányára voltak. Wesselényi Miklós sokkal korábban fejlett ki mint kortársai. Tiz éves korában ott állott, hol más 20-ik évében. Az ő gyermek- és ifjúi kora telve fényes bizonyságokkal. Nyolezadik évébe lépett ő midőn atyja Zilahon a megyei közgyűlésen főispán gr. Toldalaginak bizonyos bátortalan habozása ellen kiméletlenül s kemény kitörésekben nyilatkozott. A gyenge főispán, mint mindig, nagy népszerűséggel bírván, a közgyűlés jelentékenyebb tagjai hévvel tűzzel védték. De Wesselényi mindazokat, kik főispánjuk élhetetlen eljárását védni igyekezének, hozzá hasonló gyáváknak, félénkeknek nevezé. Mire megrohantatván, az ablak felé hurczoltatott, hogy azon kidobassék. A rendkívüli erejéről ismeretes férfi hosszasan küzdött a tolakodókkal, de utóbb kimerülve azon a ponton állt, hogy a tanácskozási terem ablakain kirepittessék. Fia, kit már ekkor hordozott a közgyűlésekre, térdre hullva könyörgött a felbőszülteknek atyja mellett. De látván közeledni az elválasztó perczet, oldalán lévő diszkardját kirántván rájok kiált: hogy a ki atyja ellen még egy lépést mer tenni: irgalom nélkül összevagdalja. A hős jelenet a felböszülteket azonnal lefegyverzé. A lelkes kis fiút ölbe ragadák, rendre csókolgaták s feledve lön minden. Máskor Wesselényi gyengélkedő egéssége miatt kénytetvén honn maradni, a Közép-Szolnok megyei nemes fölkeltekkel tizenhárom éves fiát küldé el Nagy-Károlyba contractióra: a szomszéd megyék fölkeltjei is mind oda húzatván össze. A közép-szolnoki 300 lovasból álló dandárt az ifjú Miklós vezénylé, egy hétig folytonos hadi gyakorlatokat tartatván ott vélek. Elszállásolás és katonai fegyelem fenntartására akkora figyelmet fordított, a millyet csak megérett kortól lehetett volna