Bérczy Károly (szerk.): Hazai és külföldi vadászrajzok. Budapest, 1882. / Sz.Zs. 1455
Újfalvi Sándor: Erdélyi vadászatok és vadak (Nagyobb munka töredékei)
320 ERDÉLYI VADÁSZATOK várni. Az ott jelen volt főbb hadi tisztek és Maximilián főherczeg kimerithetlenek valának az ifjú dandárfőnök dicséretében és a legragyogóbb jövendőt jósolák leendő hadi kitüntetéséről. De a mellyek a körülmények egybeütközései miatt soha sem valósulhatának. Tizenötödik évében Zsibón s környékén a János herczeg nevet viselő egyik dragonyos-osztály szállásolt. Ezredesük, ha jól emlékszem, Szombati nevü tokaji nemes ember, Zsibóra ment osztálya megtekintésére. Itt a kastélyban ebédre marasztatik. A katonatisztek vigan költék a jó ebédet; lóversenyről, sebes futtatásokról beszélgetvén. Az ifjabb tisztek szokásosan fennhéjázva s magasztalólag szóltak lovaikról. Wesselényi közbe vág : „Mind jó! de szálljunk versenyre a zsibai teren : önök hatan egymagam ellen. Ezredes ur határozzon verseny és dij felett." Az ifjú tisztek készséggel fogadák a merész kihívást, de az ezredes némi kifogásokat tesz az ifjú kihívó érdekében. Ez kimondott ajánlata mellett marad és módosítást nem fogad el. Tehát az ezredes a versenyt elrendezi. Wesselényi a Zsibó és Szamos-Udvarhely közti tágas téren áll, valamint a hat tiszt kijelölt helyeiken. A két órai futás alatt, ha valamellyik közülök Wesselényit megragadván, gúnyája darabja kezében marad, legyőzöttnek tekintetik, és Kakas nevü paripája annak sajátjává leend. De ha két óra alatt meg nem történend, az ezredes négy akó hires tokajit szállitand Zsibóra. Az adott jelre megindul a verseny és száguld Wesselényi s a tisztek körülte. Kétszer a Szamosnak szorítják s átúsztat a széles folyón. Bevágtat a sürü bozótba, mocsárokba, a legsűrűbb erdők közé: lováról leszökve gyalog tör utat, mig újra szabadra juthatván újra száguldhat. Anyja az ezredessel a kocsiból távcsövezi és szokott nyugodt hangján szól az ezredeshez : fiam nyertes lesz! ő a halált elébe tenné a legyőzetésnek: mikor illyesre kerül, aligha tízszer ennyi is le tudná győzni .... A kitűzött két óra már vége felé jár. Wesselényi a solymosi völgyről Zsibó felé kanyarodva, kergetői közül egyiket sem látván maga előtt, aggodalom nélkül evegélt haza felé. De az egyik tiszt a Bujáka patakon tuli hidvégen a fűzfa terebélyei alatt megbúva ólálkodik a bizonyosnak tetsző ragadományra. Wesselényi ezt csak azon pillanatban veszi észre, mikor már a hidra ért és villámgyorsan megfordúl: hanem hátulról két tisztet lát feléje rohanni. Tehát paripáját oldalfélt fordítja, a hídon felül a két és fél ölnyi széles patakárkot keresztülszökteti és ezt olly gyorsan, hogy a lesben álló tisztnek nem marad ideje útját állani. A tiszt most sebesen utána s kevés ideig nyomába is :
