Bérczy Károly (szerk.): Hazai és külföldi vadászrajzok. Budapest, 1882. / Sz.Zs. 1455

Újfalvi Sándor: Erdélyi vadászatok és vadak (Nagyobb munka töredékei)

310 ERDÉLYI VADÁSZATOK kárpótolá a medve. Egyetlen egy kóbor gim-szarvasra emlékeztek itt, melly után több soha sem mutatkozott. A rendesen october elején tartatni szokott vadászatra 20—25 vendég szokott volt egybegyűlni cselédeikkel, lovaikkal, mellyek úri módon láttattak el. Az étterem Louis franczia szakács czifra főzteivel s válogatott csemegéivel olly választékosan árasztatott el, hogy a legfinynyásabb inyéncznek sem maradt kivánni valója. A nap változatos kedvtelések közt folyt le ; ma vadra, holnap szalonkára hajtván ; ez utóbbira az apró nyiresen. Megtörtént, hogy szalonka helyett nyúl, róka, sőt egy alkalommal két izmos farkas tört ki a gazból. Volt is derekas puífogatás! de biz a szalonkára való apró göbecs csak megkopogtatá a tömött bundát s minden érvágás nélkül vidám jó egészséggel folytaták útjokat. Az erdők a helység közelében vannak, a bérezek még nem meredekek. A vadászatot a páratlan tevékenységű Macskásy Ferencz vezette nagy megfontolással s érett tapintattal. Azonkivül, lankadást nem ismerő, mindig derült kedvével folytonos éberségre tudta deriteni az egész társaságot. Most is örömmel gondolok vissza az erőteljes tevékeny vidám ifjúra, mint életunt korunk merő ellentétére. 80 hajtó, 30 kopó és a boldogúlt Bornemisza Lipótról hátramaradt 4 peczér : Bembe, Krajczár, Rubin és Zsogó, már mind koros, de pogány erős hangú és győző czigányok a terjedelmes hosszú erős hajtásokat, mellyeket egyebütt 300 hajtóval szoktak megverni, olly ügyesen kihozták, hogy a vad rendesen fegyverre került. A vadászat rendesen öt-hat napot tartott: eredménye körülbelől 2—3 medve, ugyannyi farkas, 10—12 őz, 14—16 róka, ugyanannyi nyúl és 40 — 50 szalonka volt. En Görgénytől 20 s néhány mértföldnyire laktam, de a nagy távolság daczára ritkán maradtam el. Az 1847-ik év őszén minden lényeges ok nélkül csak ugy rémlett, mintha most lennék itt utolsó vadászaton. Vacsora felett búsan emelém fel bucsupoharamat s hálás szavakban köszöném meg a derék házi urnák a páratlan szép vadászati időtöltéseket és szives elfogadást. Búcsúmat nem tudám indokolni, de az azt követett év fájdalmasan igazolá, mert a századok viharaival daczolt kastély olly romba dőlt, hogy a hol eddig akár 100 vendég ké^ nyelmesen megfért, egy vándornak se volt hova lehajtani búfejét. Evek múlva, tömérdek költséggel a kastély egy kis részecskéje csakugyan lakhatóvá tétetett. S minthogy a körüle elterjedt erdőben a vadászzaj, a kürt s fegyverhang kihalt volt, e néhány év kitűnő bizonyságát adá, mennyire honos Erdélyben a vad; mert az 1855-ki őszön 26, olvasd huszonhat jól kitermett medvét csiptek ki a görgényi erdőkből.