Bérczy Károly (szerk.): Hazai és külföldi vadászrajzok. Budapest, 1882. / Sz.Zs. 1455
Újfalvi Sándor: Erdélyi vadászatok és vadak (Nagyobb munka töredékei)
ÉS VADAK. 311 E szám nyúlnak megjárná, de őznek már nagyocska, medvének épen hallatlan. Megjegyezve, hogy a mult viharos idők a hajtást vezénylő derék peczéreket mind elseprették; azonkivül kevés hajtó, néhány szokatlan kopó s főleg tapasztalatlan ujoncz lövészek s a minden bírálaton alóli rosz szerkezetű fegyverek valának tényezők e hallatlan fényes eredményeket kivívott vadászaton. S csudálatos, hogy a 26 medve közül bár egynek se kerekedett kedve valakivel szembe szállni, mintha a gyászos napok alatt a vitéz vad is elvesztette volna bátorságát. Mielőtt e sorokban a görgényi vadászatoktól bucsut vennék, a boldog visszaemlékezés egy szép vadászjelenet fellebbentésére késztet. A Bria sivatagján, lenn a havasi sebes patak balpartján voltunk nagyon sürün felállítva. Szemközt velünk a meredek falhoz hasonlítható magas merev oldal, mellyen csak itt-ott nyúlik fel egy-egy százados bükk, vulkánszerü hegyes kőszirtjein pedig semmi más növény mint ördögborda és keserű lapu teng. Balfelőli szomszédom két angol vala, a kiket körünkbe nem annyira vadászati élv, mint csupa tapasztalási vágy hozott. Az egyik mintegy 8 ölnyire állott tőlem, fegyverét fához támasztván, elmélázva annak kérgére angol mént metszegetett. A hajtók lármája s viszhangja a túlsó árok fenekén, de tőlünk nagyon távol csak néha éa alig-alig volt hallható. Mire, a szemközti bérez meredek élén a medvét pillantók meg sétálgatni, kivül a golyókörön. Mutatom angol szomszédomnak, a ki nagy szemet meresztve reá, fejét megcsóválja s félvállról int nekem, hogy nagyon távol van. A medve még kétszer sétált végig a hegy élén: miáltal azt látszott tanúsítani, hogy épen nincs kedve a meredek lejtőn a sziklaromok közt hozzánk a völgybe lefáradni. E közt szomszédomat ollykor integetéssel figyelmeztettem, hogy ha a hajtók közelednek, majd elfelejtetik a commotizáló medvével a helyben válogatást, miért a szobrászatot hagyná máskorra. De sajátságos hidegséggel tovább folytatá működését, mintegy értésemre adva, hogy voltakép csak azért mászta társaságunkban a meredek bérczet, hogy ne csak kapoczányon taliántól tánczoltatva, hanem saját lakhelyén láthassa a szabad, bátor medvét. Más heves vérű nemzet az első megpillantásra azonnal fegyverét pofájához kapva, feszült figyelemmel, a nyugtalanság minden kitörő jeleivel s a rendes vadászláz rohamai közt mohón leste volna, szintén az elválasztó perczig. A hajtók balszárnyán Krajczár, tisztes czigány peczér érkezett legelébb a medve által sétahelyül választott bérez ormára. A Krajczár otromba harsány hangját csak is a nádi bika éles bömböléséhez hasonlíthatom. A hogy felért a tetőre, öblös kürtjét kezdé harsogtatni, d e rögV AD ÁSZRAJZOK. 21