Bérczy Károly (szerk.): Hazai és külföldi vadászrajzok. Budapest, 1882. / Sz.Zs. 1455

Újfalvi Sándor: Erdélyi vadászatok és vadak (Nagyobb munka töredékei)

ÉS VADAK. 309 nyebb, lapályosabb erdőkön zaklatott. Vadászatait szintolly nagy fényűzéssel, azonban kitűnő vendégszeretettel hozta kapcsolatba. Egy nagyon eredeti vadászfogását máig sem felejthetjük. A görgényi mocsár őserdején izmos vadkant került ki székely erdősze. A reménytelen diszes vendég illő fogadására vadászait nyakrafőre egybehívja s a mocsárt gyorsan körülveszi. De itt jön már a java ; mert agarászait is az erdő homlokán csak ugy állítja fel, mint nyúlra, rókára. Á mi a vadászati teren párja nélküli. E fonák eljárását soha sem is tudta indokolni. A kopók kiverték a kant, fel a tisztásra az agarakra, mellyek pontosan rábocsátatnak: a szokatlan jelenet kannak agárnak imponál. Az utóbbiak körülszökdécselik a rendes phlegmájából meglehetősen kizavart tekintélyes vadat, mi által a haladhatásban gátolják s jól kifárasztják. így kölcsönös nehézségek s folytonos versengések közt elérnek a jó távoli orsovai határon a Bria árkára. És itt már a kan meg is ül az agaraknak s kényére ugattatja magát. Mire lelkendezve megérkeznek az agarászok, botokkal agybafőbe verék a szebb halálra érdemes vadat. Hogy vadkan illy méltatlan halált szenvedett volna, azután sem hallottam. IV. Görgény, a b. Bornemiszáék uradalmi középpontja a fancsali havasok torkolatán fekszik. A helység feletti mező, patak, erdő már havasi jelleggel bir, zordon és sivatag ; mind a mellett a görgényi kastély jól rendezett kertje Ízletes gyümölcs-válfajokkal s szép virágos táblákkal díszlik; a szőlő szintolly tökéletességre megérik mint a melegebb éghajlat alatt; pedig a csősznek itt már többet kell tartani a medvéktől, mint a szelid állatoktól. A havasi sivatagság itt e sarkon jön kapcsolatba a növényzet polgárisultságával. B. Bornemisza János, e történelmi nevezetességű kastély jelenlegi ura, nem szenvedélyes vadász, hanem megelőző szívessége, vendégszeretete s finom férfias társalgási modora, a közel múlt idők előtt őszönként sok vadászatkedvelöt, válogatott vendégkoszorút gyűjtött fel kastélyába. E szép magyar sajátságaiért a ki egyszer itt megfordúlt, bajosan nélkülözte más ősszel. A zsibói után itt folyt a legrendezettebb vadászat: a nemes szarvas kivételével itt volt a vad legnagyobb bővében, de a szarvast bővön