Bérczy Károly (szerk.): Hazai és külföldi vadászrajzok. Budapest, 1882. / Sz.Zs. 1455

Újfalvi Sándor: Erdélyi vadászatok és vadak (Nagyobb munka töredékei)

308 ERDÉLYI VADÁSZATOK peczér hangos „haj ! haj rikkantás közt szemközt vágja agaraival. Ezek bátran de ovatosan veszik, oldalvást párhuzamban szökdécselnek körülte, a farkas mozdulatait mindig szemmel tartva. Végre Pandúr egy hosszú kiszökéssel nyakon, Huszár pedig fülén kapja s helyből megtartják. A megijedt vad gonoszúl forgatja szemeit s vicsorgatja fogait; de a félelem erőt vesz hatalmas erején, nem tud mozdulni s csak reszket minden tagjaiban. Bornemisza most nyílsebesen hasít oda tajtékzó ménjén s a remegő vadat buzogányával leteríti. A festői látvány alig végződik, már szágúld más vonalon, a hol egy más farkas ficzkósan szorongatja az agarakat. Az egyiknek már kikapta gyomrát, mire a társa távolról csak fanyalogva kísérgeti. „Előre Cserbuj"... tele torokkal kiáltja Bornemisza. Két agarász és öt agár sarkalják most a vitéz vadat. Az agarászok azonnal elébe szöknek, Bornemisza pedig közéjök. A lódobogásra agár s farkas mint szétrezzennek, de a nyers biztatásokra azonnal rászökdösnek. A megijedés megtermé itt is gyümölcsét: a bátorság vesztével oda az erő s félelmesen remeg minden tetemeiben. Bornemisza buzogánya mint Jupiter mennyköve zúg markában. Ez is hörögve terül el. A kopófalka még mind hévvel tűzzel csahol a nádon, de a hátramaradt három farkast sehogy sem birják kiverni. Utóbb már nincs merre fogni s a sarkon okvetetlenül ki kell szökniök, még pedig azon a vonalon, hol a szorosan nádhoz lapult lövészek csatárlánczban voltak felállítva. Pogány tüzelés kezdődik; mire egy farkas felfordúl, kettő véresen az agarászokra vág s három agarat jól megroncsolva odább áll. Az agarászok kitűnően jól viselték magokat s a lövészek nagyon hibás lövései csak a rendkívüli mérges hideg miatti egybefázásból magyarázhatók: még is a 4 óráig tartó hajtás alatt bár egyik sem hagyta oda állását. De a két farkas elszalasztása annyira sérté Bornemisza vadász ambitióját, hogy ménjét indulatosan megfordítván, búcsút sem véve Abafájáig meg nem állott. Mi pedig, mint vezér nélküli had szállingóztunk vissza Vásárhelyre, felszámítva útközben, hogy Bornemisza mai lovaglása 12 mértföldet bizonyosan meghaladott. B. Bornemisza Lipót szintén nagy kitartással és nagyban űzte a vadászatot; de fiatal korában mellén keresztül lövetvén, a magas meredekeket s mély árkokat nem igen bírta mászni, honnan többnyire köny-