Bérczy Károly (szerk.): Hazai és külföldi vadászrajzok. Budapest, 1882. / Sz.Zs. 1455

Újfalvi Sándor: Erdélyi vadászatok és vadak (Nagyobb munka töredékei)

ÉS VADAK. 305 henő órákon az ősök harczias hazafi jelleméről buzdítólag regélt előttük Bánffy s épületes szavakban magyarázgatá a nemzetiség magasztos erényeit, a férfiasság, a lelki s testi erő előnyeit, valamint az elpuhultság káros következményeit. Bánífy nemes irányú iskolájában egy új, hazafi érzetü nemzedék keletkezett, melly egyszersmind szenvedélyes vadásszá is lett. Báró Bánífy György, Elek és János testvérek, kiket már én ismertem, ott képződtek meleg hazafiakká és kitűnő vadászokká. Mindig kegyelettel emlékeztek vissza a derék Bánífy Farkasra, korának legkitűnőbb férfiára: a ki vadászat által igyekezett jó hazafit idomitani. A ki, hogy a vadászati szenvedélynek nagyobb ingert szerezhessen, az akkori rosz szerkezetű lőfegyverek helyett azon időben leghíresebb Lazaro Lazarino olasz csőket hozatott, mellyekkel ő maga is nagyon biztosan lőtt. A kitűnő jó és messze lövések ösztönzőleg hatottak környezetére s mindenki igyekezett Lazarinora szert tenni. Miért annyira elszaporodtak, hogy a mult század végén kevés nemesi ház volt, hol illyes egycsövű fegyver ne csüggött volna a fogason. Akkor kétcsövű fegyver még nem létezett Erdélyben, a jelen század első évtizedében kezdették ezt katonatisztek a franczia háború alkalmával behozni. Erdélyben a múlt század utóján és a jelen század két első évtizedén a mívelődést és finomabb ízlést a ménes nagvobb vagy kisebb száma, a paripákon a koronként változó divat szerinti kosorr, nyerges hát, tömött hosszú serény, bozontos fark magasan emelés és bizonyos szörszín, továbbá a vadászfegyverek, karvalyok, sólymok, kopók, agarak és ezek mellett a szükséges peczérek száma — határozá. Mindez elésorolt kellékek hiányában a nemes házi úr erélyessége is nagy mértékben kétségbe vonatott. A nemes urak peczérjeiket kirekesztőleg czigány jobbágyaik közül választották, még pedig jelentékeny számmal. A közelebbi évtizedek alatt szemlátomást leapadtak, a közelebb múlt idők pedig merőben elseprették; mintha a szél fújta volna el őket, bár hírmondóúl sem maradt egy is. A peczérek kötelessége volt a vadászaton a hajtást vezénylem s kitartóan kürtölni; nyulászaton a kopókat az elvesztett vadnyomról visszakiáltani s útba igazítani, esténként a kopókat egybekürtölni s megétetni; agarászaton pár agárral lest állva, ezeket a kibukkanó vadra alkalom szerint eszélyesen bocsátani s azután lélekszakadtában mindaddig nyargalni, míg a bármilly távolságra elütött vadat az agarak szájától mentesítheték. Mindezt gya log és hátukon több napi betarisznyálással kellett tenniök, lóháton soha sem. Oda haza az udvarban szün-