Bérczy Károly (szerk.): Hazai és külföldi vadászrajzok. Budapest, 1882. / Sz.Zs. 1455

Újfalvi Sándor: Erdélyi vadászatok és vadak (Nagyobb munka töredékei)

302 ERDÉLYI VADÁSZATOK Régebben e vad bőségben lehetett, mert a Czibles, Ünökő, Rozsáj, Bucsesd, továbbá a borgói, gyergyói és háromszéki havasokon mind máig némelly bérczeket bivalbércz, bivalészkas, bivalforrásnak nevez a nép, alkalmasint a bölényről, mivelhogy a székely a bivalt vadbival nevezettel illette. Némelly oláh helynevek tanyájukat még hatásosabban mondják, mint a Do Szuzimbruluj, Iczvoruzimbruluj, Valezimbruluj, Ptyatrezímbruluj, Zimbra mnyike; miután Zimbra olah nyelven bölényt tesz. Melly el-keresztelések az ott elejtett bölényről, vagy e vad által a vadászon elkövetett valamelly nevezetesebb esemény következésében történhettek. Mert az én értemre is, hol illyes fordult elé, alkalmilag medve- vadkan-szarvasbércznek vagy ároknak nevezték el. És e nevet mind máiglan birja. Az emiitett havasokon még most is találnak néha bölény-szarvakat. Birtokomban is van egy, mellyet négy év előtt a borgói bérczeken találtak. Sokat hasonlít a bivalszarvhoz. A nemzeti fejdelmek korában Erdélyben a bölény nem ritkaság. Apor Péter szerint akkor a főurak gazdagon hímzett kerevetjei, zsámolya, tábori sátorok, nyugágyai, medve- s az ehhez sokat hasonlító bölénybőr. De már ma egész Európában csak is Lithvániában található, hol a kormány tizenkét négyszög mértföld területen a legnagyobb tilalom alatt tartja fenn. Néhány év előtt a czár két élő bölényt küldött Bécsbe ajándékba. A schönbrunni állatkertben magam is láttam őket, de nagyon sovány s elmecsevészett állapotban: a leirás s a festményekben lévő bölényhez legkisebbet sem látszottak hasonlítni. A festői testalkat, szilaj magatartás, a vadak rugékony mozdulata merőben hiányzottak bennok. Meglehet, mint állíták, a hosszú utazás elzártságát sínlették. Erdős szép hazámban régebben a bölényvadászat egyike volt a legszebb férfias kedvteléseknek. Mint a hagyomány beszéli, a lőfegyverekkel kevésbé ellátott nép inkább cselek, vermek utján ejté tőrbe s havasainkon az illy ásott mélyedéseket illy vermeknek akarja tartani. Ha lehetett a hajtókat úgy rendelte, hogy a bölényt az erdők tisztásaira szorítsák ki, hol az urak tüzes paripákon lándzsa, handzsár, szekercze s más kézi fegyverekkel körülvették, megtámadák. A bikánál sokkal szilajabb vadra tett illy vadászat a mi vadászataink legfestőibb jelenetére is árnyat vet. Spanyolország bikaviadalai csak kakasviadalok a bölényvadászat e jelenete mellett; reá gondolva, mindig sajnálom,hogy nem születtem egy századdal hamarább. Az utolsó bölény sirját minden vidék saját körében keresi, mindenik el regéli még, hol és mikén ejtetett el az erdélyi utolsó királyi