Bérczy Károly (szerk.): Hazai és külföldi vadászrajzok. Budapest, 1882. / Sz.Zs. 1455

Vadászrajzok. Havas Sándortól - I. A Nyír- és a Rétköz

22 A NYÍR ÉS föl magamban gyakran; mivé válhatnál Szabolcsmegye, ha a vadászatban rendet tartanának, ehez hasonló vadaskert az országban nem léteznék! A nyíri nyúlról még csak azt kell megjegyeznem, hogy ez sokkal kisebb, verhenyegesebb és futósabb, mint az alföldi mezei nyúl. Talán azért, mert a nyíri növényzet sokkal gyérebb és mégsem olly kövér mint a televényföldi, talán á homok melege s a gyakori futamodás közben nagyobb erőmegfeszítést igénylő lágy földterület van befolyással a nyúlnak külső kifejlésére és színére ? A szárnyasok közül a császárszállási és királytelki nyíltabb síkokon, hol, mint mondám, gazdag repczevetések s nagy kiterjedésű tagokkal találkozunk, meg kell említenem legelőször is a túzokot (Trappé, Otis tarda), mely 8—20 darabnyi falkákban állandóul szállásol e téreken. Rendkívüli ovatossága és mert a 20—30 darab jéreze, míg fiait fölneveli, elszórva lappang a nagy terjedelmű vetésekben, megóvja őt vadászok üldözésétől s a vadászat e neme itt nem vált olly nevezetessé. E vadfajnak, miután a vadász nem igen bánthatja, itt különösen el kellett volna szaporodnia, azonban ugy hiszem a róka veszi ki busásan tizedét addig, mig az ostoba túzokfiak szárnyra nem kelhetnek. Fogoly (Gemeines Rebhuhn, Perdix cinerea) és fürj (Wachtel, Coturnix dactylisonans) szintén gyakori Az előbbi mégis a sok apró cserjében, szőlőaljak, perjés parlagok és erdőirtványokban felesebb számban van, mint -fürj melly ugy látszik, hogy inkább búzavetések s kövérebb földalkatu kaszálókon szeret tartózkodni. A fürjjel együtt járni szokott haris (Crex pratensis), tán szintén e miatt látható gyérebben. Orvösgalamb (Ringeltaube, Columba palumbus), vadgalamb, (kleine Holztaube Columba Oenas), vadgerle (Turteltaube, turtur), különösen a mándoki és keleti erdőség egész hosszában nagy foltokban szokott repkedni. Ép oly rendesen látogatja meg a nyirkosabb erdőaljakat az erdei szalonka (Waldschnepfe, Scolopax rusticola) is mindkét húztában és pedig délről jővén lassankint az unghi és bereghi szálas bérezek felé húzódik, hol költ is. Ha még hozzá veszünk néhány válfajt a harkályok közül, nevezetesen a tölgyharkályt, (Holzheher, Corvus glandarius), a diósharkályt (Nussheher, C. cariotadactes), az úgynevezett szaricsókát (blaue Rake, Coracias garrula), a rigónemüek közül a sárga rigót (Kirschvogel, Oriolus galbula,) a fekete rigót (Schwarzdrossel, Turdus merula) és húros rigót (Weissdrossel, Tur-