Bérczy Károly (szerk.): Hazai és külföldi vadászrajzok. Budapest, 1882. / Sz.Zs. 1455

Vadászrajzok. Havas Sándortól - I. A Nyír- és a Rétköz

A RÉTKÖZ. 21 magának — nappal soha sem mutatja magát: valóságos vadászszerencse kell hozzá, hogy kopózás vagy hajtás közben a futóvadaknak eme legfélénkebbje a vadász elé botoljék. Holdvilágos éjszakákon pedig utána lesekedni, míg előre kinézett szállására hajnalhasadta előtt viszszatér, igen kevés embernek van kedve s így többnyire bántatlan marad, a mint ezt, miután senkinek nem árt és majdnem semmi kárt nem teszen, meg is érdemli. Ozvad (Cervus Capreolus) a tulajdonképeni Szabolcsban nincsen, csupán gr. Károlyi vasvári és mérki tilosaiból, mellyek a Nyírben ugyan, de már Szatbmárban vannak, az úgynevezett Csomaközre és nyírbátori ligetekbe szokott ellátogatni, még pedig arra nézve, hogy a szenvedélyesebb urvadászok az őzvadon csillapíthassák hevöket, elég gyakran. Sokat ejtenek ezen jó állományú vadasokból a nyírbátori és nyírbélteki vadorok is, kikről nem mernék jót állani, hogy alkalmas időben a tilosok belsejét is meg ne látogatnák. A nyúl (Lepus tiniidus) a Nyírben kiválólag szerepel. Nemcsak az itt valódi szenvedéllyel űzött agarászatnak bő mezőt nyújt a nyúlak sokasága és maga az elszakadozott homokos földterület, melly a legjobb agárnak is dolgot ad, hogy a buczka mögött perez alatt eltűnt apró vörös nyúlat ismét érhesse, hanem a kopászatkedvelők is, kik számosan vannak, elegendő mulatságot lelnek a nyúlnál. Tudvalevő dolog, hogy a Nyírben már nem egy sík mezőről jött hírneves agár, mit a bihari vagy hevesi agarászok mutatónak hoztak oda, kudarezot vallott, mert a nyúlat folyvást maga előtt látni szokott alföldi agár, midőn itt a dombra fölért s a nyúlat sehol sem látta, csak bámészkodott maga elé, mi alatt ez a másik domb hajlásában szépen elillant, másrészt a süppedékes nehéz járatú homokföldben csakhamar ellankadtak a szilárdabb talajhoz szokott inak és a nyíri agár a versenynek hasonló esélyei mellett többnyire megverte az idegent. Talán itt leend helyén a nyíri kopókról is még annyit említeni, hogy ezek is a legjobbak közé tartoznak; van sok és jó kopó, mellyek a róka és nyúl sokasága mellett folytonos gyakorlatban vannak, fájdalom, legtöbb esetben a vadászidény rovására. A rendszeretőbb vadászok ugyan tavaszszal s nyáron csak a rókát lövik el a kopó elől, a nyúlat kibocsátják, és ez helyén volna ; van azonban akárhány kopótulajdonos és agarász, ki a fajzás idejével csöppet sem törődik és ki azon ürügy alatt, hogy ebeit gyakorolja, télen nyáron egyiránt jár velök a mezőre; s ha mások nem engedik, a magáéban fogatja és lövi a nyúlat. Szigorú vadászati törvény mikor jön el a te országod! kiálték