Bérczy Károly (szerk.): Hazai és külföldi vadászrajzok. Budapest, 1882. / Sz.Zs. 1455

Vadászrajzok. Havas Sándortól - I. A Nyír- és a Rétköz

18 A NYÍR ÉS egy-egy vadászaton 20—30 darab rókát láttam egymás mellett kiterítve, tapasztaltam azt is, hogy egy róka sem hasonló a másikhoz, hanem a szőrnek szinvegyületében van mindannyiban könnyen észrevehető különbség. Legkedveltebbek a pirók-rókák (Goldfuchs), mellynek hátbőre világos sárga, lehetőleg egyenlő szinezetü, málja pedig hófejér, lakó vagy rózsapiros szegéllyel. Gyakoriabbak a hamvas máluak s nem egyszer láttam őszrókát is, melly évedt korában ejtetett. Szabolcsban a rókavadászatnak egy neme vau szokásban, melly egészen területi viszonyokhoz alkalmazott s leginkább télen sajátszerű kedvtöltéssel kínálkozik. Ez agár-kopászat, vagy megfordítva kopóagarászat. Egyetlen tér, hol kopó és agár együtt működhetik anélkül, hogy egymást rontaná s hol a lővadász és agarász karöltve járhat s mulathat egymással minden szemrehányás nélkül. A faluk közelében elszórt apróbb nádasok és torzsok mint említém merő rókarejtek s miután igen gyakran megesik, hogy a iegjobban elállott körvonalból is kisiklik a vadak eme legcsalfábbika, vagy roppant életerejénél fogva a legjobb lövést is jó darabra elviszi, a befagyott nádasokat, kivált ha sík mezővel határosak, lovasok szokták körülállani s készen tartott agarakkal a dombok mögé rejtőzni. így aztán a kopó s vadász elől kisiklott rókát vagy nyulat könnyen elfogja a rókához szokott agár. Illyenkor nem szokta a szenvedélyes vadász fanyalogva hányni az agarász szemére: „hogy akárhová tekint, mindenütt egy-egy éhes száraz ebet lát az ember, hogy törné ki a lábát valamennyi" ! Ez viszont nem felesel gúnyolódva, „hogy ha az ember nyulat indul fogatni, Ötven pocsolya kerülővel is találkozik — maholnap még az ürgét is kipusztítják a mezőről S" Soha se bántsátok egymást barátim, jut is marad is elég a Nyiren, csak tartsátok meg rendesen a vadászidényt. A rétközi sürü nádasokban és a megyének keleti oldalán levő nagyobb erdőkben, nágy számmal találtatik vadmacska is. A rétközi nádasokat, különösen pedig az ezek közelében felnyúló égresek, szálas nyárfák és tölgyek környékét, mihez kopó vagy vadász nyáron épen nem, télen pedig csak a lápok befagytával nagy óvatossággal férhet — különösen kedveli az e hazánkbeli harmadik dúlófaj. Legkedvesebb falatja vizivadfiók és halak lévén, midőn amazok a tömjék enyhelyében, vagy belső porondok kanyarulatában tollászkodnak, vagy lohos állapotjukban inkább a száraz öblöket keresik, ezek pedig ivás közben egymást űzve a sekélyebb tavak szélei körül gondatlanúl viczkándoznak s a szárazra rúgják ki magukat: ekkor van a vadmacs-