Bérczy Károly (szerk.): Hazai és külföldi vadászrajzok. Budapest, 1882. / Sz.Zs. 1455
Vadászrajzok. Havas Sándortól - I. A Nyír- és a Rétköz
A RÉTKÖZ. 19 kának legjobb dolga. Télen, midőn sem vizivad, sem pedig hal nem kapható, a száraz tömjékben rejtező vizi patkányokkal, egerekkel s a fagytól szinte megdermedt apróbb madarakkal tengeti életét, azonkivíil az itt tanyázó sok vidra is, bő falatozásából meghagyott halfejekkel, sőt a mi hal saját falánk gyomrába nem fért, ennek maradékával is látja el a télen vajmi gyakran éhező vadmacskákat. Különben a vadmacskára tüzetesen vadászni nem szokás, hacsak valaki bizonyosra nem megyen. Azonban, midőn kopóval hajtatik meg a cseret, elég gyakran jő lövésre, mi azt mutatja, hogy bőven akad. Ha kopó előtt ötlik föl, ez csakhamar utoléri, a vadmacska pedig hanyatt vágva magát, iszonyatos éleivel s marjával fogadja a dühös támadót, melly ha egyedül van, a mérges marás és még élesebb körmölésektől könnyen eldöglik. Ha két bátor eb van együtt, a vadmacskával hamar elbánnak. Milly nagyra nő a rétközi vadmacska, arról tanúskodik az én téli vadászsüvegem, melly egyetlen kandúr irhájából készült s majdnem akkora, mint egy gránátos kalpag, azonban olly meleg, hogy csak a legcsikorgóbb hidegben hordhatom. A Rétköznek a két lakuak közül is van még egy igen elszaporodott dúlófaj a s ez a vidra. Szinte bizonyossággal állithatjuk, hogy nincs hazánkban hely, hol egy rakáson annyi volna mint itt. Az itteni vidravadászattal alább tüzetesebben foglalkozván, itt csak röviden annyit tartottam még megjegyzendőnek, hogy bármennyire pusztítsák is a vidrát, míg a Tiszamellékén víz és hal leend, e vad kifogyni nem fog. S ha ez eset be is állna, azt részemről alig tudnám sajnálni, mert a vidra is ép olly kártékony fenevad a víz körül, mint a farkas vagy a róka szárazon. Ez sem elégszik meg annyival, mennyivel egy jóllakásra beérhetné, hanem ha hozzáférhet, utolsó fogytáig pusztítja a halat, rákot csikót a tavakból. Azért költözik aztán a szárazon több mértföldre, új meg új halászhelyeket keresvén s a nyíri tavakat is meghalássza, miből a víz olly könnyen ki nem apad, mint az áradat eltakarodtával a tiszai lápok mellékéről. A dúvadnak illy sokasága mellett, az ismeretes jó vadaknak minden faja is bőven van képviselve Szabolcsban s ezen méltán csodálkozhatunk. Hogy egy rejtben, mellyben állandóul néhány róka szállásol, még nyúl és fogoly is akad, ez szinte megfoghatlan volt előttem s nem egy kétely támadt bennem az iránt, valljon a rókának és vadmacskának, mellyek a jó vadnak legnagyobb pusztítói, van-e olly finom 2*
