Bérczy Károly (szerk.): Hazai és külföldi vadászrajzok. Budapest, 1882. / Sz.Zs. 1455

Vadászrajzok. Havas Sándortól - I. A Nyír- és a Rétköz

12 A NYÍR ÉS Sok német szakíró, különösen a régiebbek, kik farkast még természetben láttak, melly szerencsében az ujabbak mint tudjuk már vagy párévtized óta azért nem részesültek, mennyiben ezen vadőr az úgynevezett civilisationak különben is nagy ellene — ennek két nemét, erdei vagy hegyi (Wald-Wolf) és réti farkast (Sumpf oder RohrWolf) különböztetik meg; minálunk is ezen kétféle elnevezés van szokásban, pedig természettanilag a kettő közt semmi különbség nincsen. Hogy vadászati szempontból sincs, arról kiki meggyőződhetik, ki Szabolcsban farkasra vadászott. Itt igen bajos volna, sőt nem is lehet a réti farkast az erdeitől megkülönböztetni, mert midőn az erdőt hajtják, valamellyik közel nádasba illan el, viszont midőn vadász, kopó vagy agarászlovak döbörgése a száraz vagy befagyott nádcseretből kizavarja, azonnal az erdőnek vagy cserjének veszi útját. És hogy forgáskor, midőn a szuka éjjelenkint, hosszura nyújtott kellemetlen vonítással hijja össze maga körül a lompos udvarlókat, az állítólagos két válfaj össze ne vegyülne, különösen itt, hol rét és erdő olly közel van egymáshoz, a farkasnak már kutyatermészeténél fogva sem tehető föl. Az sem áll, hogy a réti farkas kisebb, alacsonyabb s vékonyabb volna mint a hegyi vagy erdei; láttam én pár év előtt Karczagon, mellynek közelében vagy 12 mértföldnyire nincs erdő, a kunlaposi rétben egy juhászbojtár által a karámban bottal agyonütött olly nagy farkast, melly kinyújtva — szaglója hegyétől, nyele szirmáig tökéletes öt láb hosszú, kitömve pedig olly vastag volt, mint egy jól meghízott sertés. Ellenkezőleg tehát némelly szakemberek állításával, kik mindenben módfölött hajhászszák a különbségeket, a farkast pedig mint mondám alkalmasint csak mások leírása után ismerik, azt tapasztaltam, hogy az alföldi réti farkas, melly juhot, tulkot, tinót, csikót, lovat, ökröt, sertést bőven kap, majdnem erősebbre nő, mint az erdei vagy épen hegyi, mellynek a konczban nincs olly gazdag választéka. A falat bősége vagy hiánya véleményem szerint a farkasnál is az egyedüli tényező, melly a vadnak külső kifejlését föltételezi. Az áll, hogy az úgynevezett réti farkas fakóbb sziníí szokott lenni, mint az, melly mindig erdőkön s bérczeken kullog, ezt azonban csupán a nap hatásának tulajdoníthatni, mert a rét nem adván olly tökéletes árnyékot mint az erdő, sőt eső ellen épen nem védvén a vadat, szőre okvetlenül megfakúl, míg az erdők lakója a ,hűsben' inkább megtartja barnább s itt-ott verhenyegessel vegyített hamvas színét. Milly nagy számmal tanyáznak a farkasok a Nyírben, arról tanúskodnak a vadászatok eredményei, 1857-ki december közepén az