Bérczy Károly (szerk.): Hazai és külföldi vadászrajzok. Budapest, 1882. / Sz.Zs. 1455

Vadászrajzok. Havas Sándortól - I. A Nyír- és a Rétköz

A RÉTKÖZ. 13 orosi két erdőből négy napi vadászat után kilencz farkast vert föl a kopó, xnellyekből hét el is esett. Különben is alig van jól rendezett hajtóvadászat, hol az apró vadak közé egyegy farkas is ne vegyülne s föl ne villanyozná az egész vadászközönséget. Néha legnagyobb zajra sem ötlik ki, többnyire azonban a hajtónak, vadásznak vagy kopónak legelső megsejtésére is elillan. Emlékszem, hogy egy haj tó vadászatkor az első kör töszomszédjában, honnan a második meglehetős zajés robajjal megindult, midőn ez már olly szűkre szorult, hogy néhány perez múlva a hajtóknak kellett vala a körbe menni, egy három éves farkas kezdett a lövészek előtt kerengni. Nem kevesebb mint hat kétcsövű fegyver szórta belé a nyúlgöböt, mivel a csövek épen töltve voltak s a vértajt csak úgy ömlött nyomába, midőn egy vadász hirtelen néhány kisebb ficzkóval látta el csövét, mik a sebesültet végleg leteriték; máskor (februárban 1858) már hazamenőben valánk Ofejértóra s a falu tövében fönmaradt utolsó kis hajtást akartuk még megtenni, mit a hazatérő sok hajtó úgy is összevissza gázolt, úgy hogy inkább szabatosság kedveért tettük ezt, mintsem hogy reményünk bármi szerencséhez lehetett volna, midőn a hajtók s lövészek elálltával egy nagy ordas fenevadat láték oldalvást, vagy 30 lépésnyire tőlem a sűrűből kiötleni. Észrevétlenül s nagy kényelmesen irányozék a kullogóra s a mint fegyverem durrant, az én farkasom is összerokkant, egy fa tövében kinosan hömpölyögve. Bizonyos lévén elestéről s nem akarván a lövészek sorából előlépni, mi mindig veszélyes, mert az embert a legjobb akarat mellett oldalról akár egész lövetnyi göbbel is megköszöntheti szomszédja — néhány perez múlva jobb felől álló társam lövése egy rókára tett figyelmessé s kevéssé elfordítám szemeimet az általam elejtett vadról, hogy a még meglevő második töltéssel ha lehet a rókával is elbánjak. Ez azonban nem jött lövésre s midőn már a hajtók is a fegyverek horderejénél közelebbre hatoltak, ama fához mentem, hol farkasom elesett. Nem is szükség mondanom, hogy e váratlan zsákmánynak, miről társaim még mit sem tudtak, igen örültem. De ki irja le meglepetésemet, midőn a farkasnak csak hűlt helyét, összekuszált s erősen betajtolt levél- s gazhulladékot, őt magát azonban sehol sem lelém s a már beállott alkonyban, hótlan mezőn az egész vadász és hajtósereg sem tudta legnagyobb bámulatom s boszuságomra kinyomozni! csak harmadnapra vettem hirt, hogy azon helytől hol elesett, mintegy 300 lépésnyire lelték őt meg a nyájőrzők s hogy szája tele volt tajtos szőrrel, mit kínjában három sebhelyéből kitépett. E két eseményt, mellynek magam valék szemtanuja, csak bi-