Bérczy Károly (szerk.): Hazai és külföldi vadászrajzok. Budapest, 1882. / Sz.Zs. 1455

Egy róka emlékiratai (Rajzzal) Közli Bérczy Károly

178 EGY RÓKA karóra, szárnyaival egyett csattogott s tán a hajnali légtől kissé fátyolzott tennórral rákezdé : hogy : „Kukuri — — — A „kú" azonban már torkában maradt, melly torkot az én fogaim iparkodtak lehetőleg összeszorítani. A tyukhárem vitéz basája a basák halálával •— strangulázva mult ki. Egyetlen merész s jól kiszámított ugrással lerántottam őt dicsősége zenithjéről s néhány perez múlva egy nádas mocsár békái szájtátva és terpeszkedve bámulták a hamleti monolog tettleges megfejtését. E kakasreggeli után elégülten, bár némi titkos sejtelem befolyása alatt hátra hátra tekintgetve ballagtam egy csalitba. Lábaim szárazon maradása s a keleti szél üvöltése azonban csakhamar megnyugtattak, aggályaim oszlani kezdének s én egy bokor alá vonultán a rókái élet gyarlóságáról, a minket üldöző emberfaj türhetlen zsarnoki önkényéről, a velünk egy képre alkotott farkasok, hiúzok, nyusztok, menyétek s több efféle veszedelmes proletárnép communistikus irányáról s e társadalmi bajok orvoslásáról üdvös elmélkedésekbe merültem s az álmatlan éj és bő lunch után kis siestára éreztem kedvet Egyszerre, hunyorgató szempilláimat nedvesülni érzem, a szél megállt s köd bocsátkozik a gyepre. Ho hó! ez nem jó! gondolom s e perezben távoli lódobogás üti meg fülemet; kipislantok a csalitból s im a kettős torony irányából jövet ugyancsak közelről virít már a hadizenet veres zászlója, a kannibáli veres frakk. „Nosza, rajta, vesd el magad!" volt első eszmém — „de hátha meglátnak ?" volt a második, „váram messze még s végre ez sem eléggé biztos a kutatók ellen, itt pedig talán szépen elkerül a pokoli had. Próbáljuk meg a többször sikerült stratégiát!" s ezzel a terjedelmes csalit innenső részén körben futostam egy darabig, aztán tőlem telhető nagy szökésekkel a túlsó rész szélére ugráltam át. Alig helyeztem itt magam figyelő állásba, midőn akármerre néztem már, a csalit szélén mindenütt lófőt s veres kabátot kelle látnom. A főporkoláb bevezette a csalitba a rókakopókat, (szégyen és gyalázat, hogy e renegátfajnak a mi családnevünk a praedicatuma!) legényei ostorral kezükben szélmentében állottak fel s szemeiket is kidülleszték, ugy nézték a bozót széleit! a kopók nem sokára megkezdték a zsidóiskolát a körben, mellyet előbb jól befutosva megillatoztam ; minden figyelem oda irányúit s én e perczet használva kitörtem a csalitból és mint kinek bőrében jár a dolog, szélsebesen egy nem távoli nádas felé vettem utamat.