Bérczy Károly (szerk.): Hazai és külföldi vadászrajzok. Budapest, 1882. / Sz.Zs. 1455

Egy róka emlékiratai (Rajzzal) Közli Bérczy Károly

EMLÉKIRATAI. 177 Egy ízben szinte hajnallott már s én siker nélkül visszatéret, pár száz lépésnyire az utolsó háztól épen a hamleti monologot: „enni vagy nem enni, kérdések kérdése;" forgattam magamban: midőn ennek: „egy éles kakasszó lön a megfejtése." Rögtön felismertem benne a nagy piros taréjú hangját s visszatekintve ott láttam őkelmét a sövény kiálló karóján, a mint a hajnalt hirdette és talán nekem is gúnyosan szerencsés utat kívánt. Látásán egy eszme villant fel agyamban, mellynek kivitelére a következő hajnalt választám. A nap részint nyomorú egerészettel, részint fiaim látogatásával mult el, (családi viszonyaimról később bővebben szóiandok), a szomszéd falukból süruen hallszott ki az ünnepi harangszó s én tapasztalásból tudtam, hogy illy énkor nem fenyeget veszély. Este egy pajtásomhoz rándultam át s fogpiszkálás közben léhán dicsekedtem neki, milly pompás, kövér és ostoba kácsára tettem én szert a mult éjjel. Rögtön kérdé, hol ? s én a falu végét jelöltem ki neki, hol egy tavacska közelében, mit sem gyanítva alussza éjente az igazak álmát egy egész falka kácsa — kértem azonban komámat, ne éljen vissza felfedezésemmel. Mondá, hogy eszébe sincs ezt tenni, ugy is torkig van jóllakva; pedig láttam, hogy a hír hallásakor szinte folyt a nyála. Czélomat elértem, mint a „baisse"-re spekuláló bankár; tudtam, hogy ő fellármázza majd a falu túlsó végét kacsázó működésével s addig a másik végén leszáll ágiója az én kakasomnak, melly a kuvaszokat olly gyakran ellenem ébreszté már. Minden úgy történt; az ebbakterek figyelme a falu túlvégére lőn irányozva, az én három kuvaszom csak álmosan dörmögött s talán azt gondolta, hadd ugasson már más is — részemről megkísérthettem volna az udvarba hatolást, de az előre kicsinált terv olly szépen állott előttem, hogy létesítéséről nem akartam lemondani. Oh mert mi rókák nem csak merő kenyérkeresetből üzzük művészetünket, mint az ordas farkas, melly csak akkor dolgozik, ha éhes! A sövény alá lapúlva ama ponton állottam lesbe, hol a kakas hajnali üdvözletét szokta volt elmondani. A várakozás unalmait részint próbaugrásokkal, részint államtani reflexiókkal ügyekeztem rövidíteni. A kellő perez bevárása biztos siker, gondolám — s mi lesállásom kényelmetlen helyzetét illeti, nekem a fegyveres béke legalább pénzembe nem kerül, mint Európának. — Végre Kerepes felől a szürke égen piros vonal kezdett hasadni s én ugyanekkor peczkes léptek lágy ne~ szét hallám a sövény túlfeléről; kakasom közelgett, felrepült a sövényVADÁSZRAJZOK. 12