Betléri vadászatok , kivonat a "Rozsnyói Hiradó"-ból 1879-1904. Rozsnyó [Rožňava] , Görbics, 1908. / Sz.Zs. 1408

rázza. Perc múlva jön a másik kölyök, urfiaink még tüzesebbek, de a vén vadász kérlelhetetlenül ismét fejet ráz — s újra lehűti gyilkos kedvüket. Hanem aztán bezzeg, kevés vártatva hallék ám a dobaj és tüsszögés, jelentve, hogy jön az öreg, mely előtűnvén, a lövésre szintúgy kínálkozott. Most a vén vadász alig győzi a biztatást, ugyancsak integet, hogy lőjjenek az úrfiak : — kik azonban ez egyszer szerepet váltva, viszonzáskép fanyarul rázták a fejőkkel a „nem

"-et. Érdekes még azon kaland, mely egy itteni tolvajvadászszal történt, ki az átküzdött baj dacára, azóta sem szalaszt el csak egy medvevadászatot is. Ő kifürkészte a medvének téli tanyáját s harmadmagával a barlang nyílásához állva, fellármázta téli szunnyadásából. A medve hirtelen megjelentekor két lövéssel fogadtatván, megsértetett ugyan, de tova iramodott. Azonban egész váratlanul még egy medve bukkant ki a sziklaüregből; hősünk tétova nélkül ráfogta a fegyverét, mely ez egyszer nem sült el, min ő megdöbbenve, midőn a felé rohanó elől hátrálni akar, szerencsétlenül felbukik, — a bőszült vad pedig megragadja fél kezét s vele összeölelkezve hömpölyög a szirt alatti völgyöböl felé, melynek párkányán egy kiálló tuskóba akadván, egyik egy, másik más felöl csüggtek a mélység fölött; kalandorunk testvérei siettek a szabadítással: verték agyba főbe a medvét, mely nagy sokára ereszté ki markából a szerencsétlennek balját, — ki aztán a másfélölnyi szakadékba zuhant, megszabadulva ugyan ellenétől, de ficamult kézzel s a markolás helyén csontig hus nélkül. Még akárhány veszélyes medvekaland kering a felső vidéken : hanem e történetkék alkalmasint száz év előttiek és csak eleven képzelődésü hiszi tegnapinak. Nem ritkán azon egyet regélik mindenütt, százféle változatban, mint afféle szájhagyományi mesét. Figyelmes egybevetés után mindenkiből az derül ki tanulságul, hogy a bajt többnyire helytelen vakmerőség vagy vétkes gondatlanság idézte elő ; — mert mind magam, mind mások tapasztalata után bízvást érősithetem, hogy a medve ingerlés nélkül soha sem rohanta meg a vadászt. Még sebesültekor is futással igyekszik menekülni, csak ha vérvesztés gátolja mentében, vagy mindjárt éles fájdalmat érez, keresi boszusan és támadja meg sértőjét. Óvatos vadász nem várja be helyén e pillanatot, eltisztul a vad látköréből, avagy ujabb lövéssel fogadja. Azért tanácsos mindig legalább két darab töltött fegyvert vinni medvevadászatra, valamint minden nagyobb vad ellen is. Mindössze egy esetet tudok, midőn akár mulasztási, akár gondatlansági szemrehányás nélkül érte komoly veszély a medvevadászt. Ez eset az ifjú Teleki Sámuel grófé, ki néhány éve csak, hogy egy már sebzett medvére lőtt s mielőtt másodszor lőhette, a fájdalmában bősz vad lábához kapott és e hirtelen kapással egyszerre letépte csípejéről a vadász kést, meg aztán szétzuzá a markába akadt puskának agyát. Ujabb rohammal már válla köré akart kapaszkodni, de az éber lelkű gróf lelket vőn és csonka csövét 62