Betléri vadászatok , kivonat a "Rozsnyói Hiradó"-ból 1879-1904. Rozsnyó [Rožňava] , Görbics, 1908. / Sz.Zs. 1408

szerencsésen oldalába sütheté a különben is bágyadt vadnak, mely az ujabb lövés után rögtön halva hanyatlott vissza. Annyi bizonyos, hogy a medvének több alfaja lévén, egyik a másiknál veszélyesebb. Kölönösen az úgynevezett vérmedve, ha egyszer vérre kap, nem könnyen mond le többé gonosz élvezetéről. Ha legelő barmot sejt, meglepvén leüti s nem tágit onnan, bármennyire hujjogat a pásztor, mig zsákmányának meleg vérét ki nem szopá és a húsából nem evett. Vidékünkön majd minden éven hallani, hogy most azét, majd amazét vágta le. Ezért tartá az ily medvét boldogult atyám legjobb erdészének, mert ha valamely vágásban tanyát ütött, nem igen ereszték oda többé legelein a barmokat. Ilyfélék emlegetése közt szakadt reánk az éjfél : csak akkor szállt nyugalomra kiki, azon erős szándékkal, hogy a virradat talpon éri. Alkalmasint minden vadász medvét lőtt álmában, vagy tán a sértett vad elöli menekvés verte fel hajnali szenderéből. Reggeli szürkületkor a vendégsereg készületeivel bajlódék: előszedte kiki fegyverét, rendbe hozá töltényeit, vagv tán most, az indulás közeledtekor hurogatta inasát, mert feledte megtisztítani a fegyvert, hova rakta a töltényeket, hogy nem találja sehol. Künn az udvaron hajnal óta nyüzsge, döngött a hajtó csapat, férfi, asszony, öreg és gyerek, fi és leány összevissza vegyesen. Végre a vezető vadászkürtriadással jelenté, hogy indul a hajtótömeg, mikor aztán a vadász urak is fegyverkészen előtoppantak s mindenik felült az eléje vezetett paraszt lóra, mely hegyi kirándulásokhoz legalkalmatosabb. A házi ur, szemlét tartván, netalán vöröskendős vendégét figyelmeztette, — vesse le nyakdiszét, mert a medve nem igen szíveli ám a rikitó szint. Nyolc óra tájt indult meg az 50—60 főnyi vadász nép, kényelmetlen paraszt nyeregben, nehézkes léptű apró lovakon s felkanyarodtak a hegynek hajtóik után. — Ezek gyülhelyéhez érve, leszállván lovairól, inteték mindenki, hogy zajt ne üssön, sőt még csak ne is dohányozzék, mert az éles hallású, finom orrú medve tova riad. A kerülők, erdészek nagy titkosan sugdosták, hogy jelen hajtásban a medve bizonyos, sok makk és mogyoró termett ezidén, látták nyomait, a kútnál, sőt egy vén asszony találkozott is vele ; pedig a jámbor talpas tán ez évben sem járt a kijelölt helyen. Régi szokás szerint a rosszabb lövőket szélről, a jobbakat meg a vonal közepe felé álliták; — pedig a medve nem igen tart oly törvényt, hogy mindig a közepét keresse ; tudtomra legalább még senki nem szabályozta útirányát. Azért sokkal helyesebb: A rossz puskázókat elosztani jobbak mellé; mert amazok főkép a paraszt vadász, alig készülnek lövéshez, mig len a medve kisiklik a vonalból és csak akkor durrantanak utána nagy vitézül. Rendesen fa mögött jelölnek lesállást s az újoncnak szivére kötik, hogy veszteg maradjon, ha jót akar. Legtöbb baj az oly vadásszal, ki könyvet *3