Betléri vadászatok , kivonat a "Rozsnyói Hiradó"-ból 1879-1904. Rozsnyó [Rožňava] , Görbics, 1908. / Sz.Zs. 1408

kit többedmagával, kit egyedül. Már messziről megismerhettük az érkezőket fogataik és egyéb küljeleik után. Ama pohos ur, ki egymaga tölté be cézéját, bizonyosan több megye főfőtáblabirája, ha rangját testi terjedelméből szabad megítélnünk ; utána jött egy ötös fogat, melynek forgós csákóju huszárja cégérül hirdeté, hogy a törvényes bizonyság sem veté meg az ünnepélyt, melyre egyébiránt csak ugy sietett medveölő kedvében a szelíd tiszteletes is, mint a rabvallató ügyész patvaristástul, ugy a bányászkodó honorátior, mint a vérmesb alkotású közbirtokos. A fogatok megérkezte után udvarunkon egész ménes gyűlt együvé. A sok lótól alig lehetett látni a szekereket. Mem csoda, mert ez időben az utólsó szalmakorniszárius is legalább négy lovat fogatott kocsija elé. Legkésőbb érkező vendégét, a megyei első alispánt, mind a házi ur, mind vendégei kitűnőbb tisztelgetéssel fogadták ; örömmel sereglett köréje a sok vadász és pedig bemutatási szertartás nélkül, mert akkoriban az egész megye ugy ismerte egymást, mintha csak azon egy család tagjai lettek volna mindnyájan. Mi szintúgy, mint az angol — kivel sokban oly rokonjellemü szokásaink voltak — eszem-iszommal kezdők meg mulatságaink sorát. Nem hiányzott a jókedv soha, mert nyilvánulhatását nem gátolta sem gond, sem tilalom. Ebéd után kiki fegyverével bajlódott, rendbe akarván hozni, nehogy cserben hagyja a válságos pillanat beköszöntekör. Volt tehát általános tisztogatás és egész sötétig egyre-másra hallattszott a dörej, csattogás, közben közben egy egy vidám kacaj, ha ügyetlenség történt. Ily foglalkozás közt hamar elröppent a különben is rövid őszi délután. Est beálltával a szobába gyűlt vendégsereg apróbb nagyobb körökké alakulván, hatalmas pipaszó mellett beszélgetéssel mulatgatá magát. Ki a vadászat felől kért tájékozást, ki meg tervet kovácsolt, vagy regélte vadászati élményeit. Sokszor könyv nélkül tudtuk a szőnyegre került kalandot, mert évről évre ugyanaz melegité föl, — ki ma tizedszer beszélte. Mindazáltal türelmesen halgattuk végig, mert alkalmat nyujta vidám ötletekre. Én sem mulasztám el soha ily vadászti előestéken felemlíteni a két ifjú F. gróf kalandját, mely furcsaságánál fogva mindig köztetszésben részesült. Urfiaink — úgymond a rege — szörnyen megkívánták a medvevadászatot. Ez égc kívánat teljesítésére csakhamar nyilt egy alkalom, sikerülvén az erdőségben kimutatni oly tájat, hol egy anyamedve többször mutatkozott kölykeivel. S minthogy az anyamedve természeti szokása az, hogy veszélyt sejdítvén fiait előre kergeti s maga hátvédnek marad ; urfiaink lesállomása közé óvatoságból tapasztalt öreg vadászt helyeztek, ki majd a fejével int, mikor lőni kell, nehogy elhirtelenkedéssel magok ellen bőszítsék a fiai védelmére rohanó anyját. Alig hogy megindul a hajtás, jön a kölyök medve ; urfiaink erősen sürgetik a vadászmentort, hogy bólintson már igent, ez azonban hideg, nyugodtan fejét