Barthos Tivadar: Örökzöld , Vadászemlékek / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1926. / Sz.Zs. 1644

Utolsó találkozás

92. ingemet vettem fel helyébe és megfordítva. E higiénikus autodafé után lefeküdni nem volt többé kedvem, hanem felöltöztem s a gunyhó előtt camp-fire-t csináltatva, mint egy indus kacika, plaidembe burkolódzva hallgattam Joskó meséjét, mert hajnalig így akartam kihúzni az időt. Joskó elmondta többek közt, hogy a felmentő német sereg élelmezési osztagában volt egy őrmester, kihez képest egy hiúz szelid bárány volt. Magában a Studena-völgyben — e fölött volt az éjjeli szállásunkat képező gunyhó — tavasztól junius végéig, tehát a legnagyobb kiméleti időben, ötvennégy szarvast gyilkolt meg! E vandalizmus nem hasonlított a vadászatért rajongó németekre, de hogy tény volt Joskó előadása, azt igazolta később saját magam tapasztalata, amidőn lefelé menet egyik cserkészút szélén egy kapitális szarvasbikának teljesen szőrben levő agancsrészét megtaláltam. Az alvás nélkül, éhen eltöltött végtelen hosszú éjszaka után törődötten mentem le a Studenavölgybe, találkoztunk is hatos, meg nyolcas bikával, amelyek közül az egyik erősen fixirozott minket, mialatt én jóformán fedezet nélkül néztem triederemmel, ebben a pillanatban egy óriási robbanás hallatszott (a katonák ugyanis az el nem sült lövedékeket a találás helyén elásták és felrobbantották), de a szarvasnak a szempillája se rezdült meg, annyira el volt foglalva velünk és csak jóval később ugrott el, amikor mi gyanúsnak tüntünk fel neki, erős bikának azonban nyomát se láttuk. Délelőtt tíz