Barthos Tivadar: Örökzöld , Vadászemlékek / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1926. / Sz.Zs. 1644

Utolsó találkozás

91. kat szedjen s a kunyhót jól söpörje ki. A kunyhó a kozmescseki tanyától jó három órai gyaloglásra volt és már a szeptemberi nap erősen gravitált a Hoverla háta mögé, amikor odaértünk' Joskóval. Amikor a hátizsákomat kinyitom, hát ijedten konstatálom, hogy a 24 órai tartózkodásra előkészített elemózsiás csomagom lent maradt! A rutén ugyan készséggel ajánlotta fel fejecskéjét és zabkenyerét, de hát inkább koplaltam, mert a pohárkámba töltött tej erősen savanyűszagú volt. A kunyhó előtt hallgatóztunk, de bizony egy hang nem sok, annyit nem hallottunk. Az éhség elűzésére legjobbnak véltem a lefekvést, megcsináltam a fekvőhelyemet s a jól befűtött szobácskában lefeküdtem. Próbálkoztam aludni, de nem ment sehogy sem, mert mindjobban kezdett valami csípni. Eleinte képzelődésnek véltem, de aztán Joskóval meggyújtattam a lámpást, hát uramfia, nincs egy mákoskalácson annyi mákszem, mint amennyi bolha lepte el hálóingemet. A lusta rutén ugyanis nem rakott új fenyőágakat az ágyamba, ő meg, úgy látszik, immúnis volt a fekete vérszívók csípésével szemben, hát nem is tartotta talán ezt feltétlenül szükségesnek. Persze, az alvásról szó sem lehetett, hanem úgy tettem, mint az egyszeri bocher mondta Rotschild báróról, hogy az olyan gazdag, hogy az egyik inget leveti, a másikat felhúzza és egész nap egyebet sem tesz, mint az ingeket váltogatja, azaz ez rám csak annyiban illett, hogy a hálóingemet lehúztam és béjeráztam az égő tűzbe, mialatt a vadász-