Barthos Tivadar: Örökzöld , Vadászemlékek / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1926. / Sz.Zs. 1644

Második találkozás

81 széltörések közt levő bőgőhelyhez hozzáférni, sokszor félóra hosszat is gyönyörködhettek abban a misztériumban, ami a magas hegységek rengetegeiben oly ritkán jut ki magunkfajta úri vadásznak, bármilyen járatosak lettünk légyen a szarvasvadászat akadémiájában. Eszembe jutott az én kedves barátom, a korán elhunyt, világhírű vadásztársam, Keglevich Miklós gróf ama tanácsa, hogy ruhámat hengergessem meg a bőgőhelyen, hogy felvegye a szarvasvadásznak oly felejthetetlen illatát, amely nekünk kedvesebb a Hubigantnál, vagy bármely más hires illatszernél; próbáltam Joskó bocskorát vadászcipőmimre felhúzni, betartottam a szarvasvadászat alfáját, hogy a bőgéskor többet kell hallgatózni, nézni, mint cserkészni, de mintha meg lettem volna átkozva, bár elég jól bőgtek a bikák, de bikával összejönni nem tudtam. Már több napot cserkésztem a különböző nevű havasokon, fent háltam a sztinákban, csakhogy hajnalban közel lehessek valamelyik megfigyelt szarvashoz, mindez eredményre nem vezetett. A sok eredménytelen fáradozás közepette, bármily jó szarvast jeleztek is egyik vagy másik helyről, titokban mindig az én tavalyi berlani bikám után áhítoztam. „On revient toujour a son premier amour." Egyik délután a Berlan-vágásba .mentünk. A leggyönyörűbb őszi délután volt, a fenyvesek közt kanyargó cserkészéit mentén ismerős-