Barthos Tivadar: Örökzöld , Vadászemlékek / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1926. / Sz.Zs. 1644

Nyirfajddürgésen

30 elsőséget adni a vadászat egyik fajtájának sem, éppen olyan szenvedéllyel és örömmel megyek például sárszalonkára vadászni, mint akár szarvasbőgésre vagy őzsipolásra. Az erdei szalonka hajtásánál a hajtó tirró kiáltása nagyobb izgalmat okoz nekem, mint az erdők királyának a harmatos reggelen fölharsanó basszusa, ami pedig a legtöbb vadászt extázisba hozza. Dicsőemlékű jó királyunk, Ferenc József sógoráról, a toszkánai nagyhercegről mondja a fáma, hogy a gödöllői, visegrádi vadászatain ha összekerült egy jobb agancsossal, reszkető hangon súgta a kísérője fülébe, hogy: „Ein Hirsch, mit zwölf ender!" Pedig beh sok jó bikával került össze a vadászok eme mesebeli Eldorádójában! A vérbeli vadászra a nyirfajd vadászata talán azért hat oly izgatón, mert akkor lehet reá vadászni, amikor más vadra már beáll a kiméleti idő, de meg talán azért is, mert kevés vadásznak adatik meg a mód és alkalom, hjogy nyirfajdra vadászhasson, hiszen ez a kedves, bohókás, gyönyörű madár csak az alpesi Jellegű hegyvidékeken található és ott se nagy számmal. Az igazi vadász megelégszik egy-egy öregebb példány elejtésével, trófeának az is elég

5> a nyirfajdnál tömeggyilkolásról szó sem lehet. A tavaszi szalonkázások után fegyveremet már félretettem és más ügyes-bajos dolgom után láttam, de magaimban reménykedve vártam a hivó sürgönyt a Felvidékről, amely a kis kakasok diirgését jelentette volna. Már a sík vidék enyhe fuvallata mindenütt zöld köntösbe