Barthos Tivadar: Örökzöld , Vadászemlékek / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1926. / Sz.Zs. 1644

Az első őzbak

18 tató utazás, tudásvágyamat édesapám felvilágosításai elégítették ki. Dél volt, amire a festői szép felvidéki helyre érkeztünk. A konvent hatalmas méretei gondolkozásomat lenyűgözték és én, az egyébként bátor és élénk fiúcska, bizonyos elfogódottsággal léptem be édesapám oldalán a gyönyörű freskókkal diszített ebédlőbe, ahol a nemes arcélű prépost, Kaczvinszky Viktor a konventben lakó többi „fehérpap" bácsi élén jóságosan cirógatta meg piruló arcomat. Néhány napig — a vadászat napjáig — élveztem a még soha nem engedélyezett egyedüllétet, nagyokat sétáltam a remek, óriás parkban, lementem a Tapolca völgyében levő fenyvesekkel körülvett tekenősbéka-tóhoz, a kispapok fürdőjéhez. Bolyongásaim közben egy kispap-barátra tettem szert, aki később házi nevelőm is lett. Vele mászkáltam ezután, felmentünk a Várhegyre, elmentünk a tapolcavölgyi vashámorhoz, gyönyörködtem a szabad természetben és szinte nyeltem az elbeszéléseket, főleg azokat, amelyekben vadászkaland fordult elő. Felvirradt végtére augusztus tizenötödikének hajnala, azaz a hasadó hajnal már minket ébren talált. A korai felkelés — megvallom őszintén — nem igen izlett, hiszen később tőlem származott a szállóige, hogy a „korai felkelés a vadászat rákfenéje". Ezt sohase tudtam megszokni. A szokatlan korai felkeléshez hozzájárult az is, hogy a megszokott reggeli kávé elmaradt, „papramorgó" és pogácsa volt a vadászok kommedenciája. Nagykeservesen legyűr-